Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,6-14
Elmélkedés
Szent Fülöp és Jakab apostolok mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor Fülöp ezt kéri Jézustól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” A kérésére valójában éppen az a válasz, amiről Jézus azt megelőzően beszélt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jézus tehát nem csupán megmutatja a mennyei Atyához vezető utat, hanem ő maga az út, aki által eljuthatunk az Atyához. Ha Krisztussal együtt élünk, megismerjük és megvalósítjuk tanítását, akkor az Atya felé tart az életünk. De ha eltávolodunk, elszakadunk Krisztustól, akkor elveszítjük a célt, azaz életutunk is eltávolodik a mennyei Atyától. A zsidó emberek számára az volt a végső életcél, hogy eljussanak Istenhez. Ezt a mózesi törvény és annak megtartása által lehetett elérni. Jézus új utat, új lehetőséget mutat, amikor azt állítja, hogy általa juthatunk el az Atyához.
Fülöp kérdése arról árulkodik, hogy Jézus úgy beszélt az Atyáról, hogy valóban vonzóvá tette őt a tanítványok számára. Az evangéliumokban sok helyen találkozunk azzal, hogy maguk a tanítványok és az apostolok sem értik igazán, hogy mit akar Jézus mondani nekik. Amikor Mesterük az Atyáról beszél, akkor nincs bennük ilyen értetlenség, hanem felébred bennük a vágy, hogy az Atyához, az Atya örök országába jussanak, ezért akarják megismerni az oda vezető utat. Én törekszem-e arra, hogy eljussak a mennybe, az Atyához?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
