Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
Mt 6,19-23
Elmélkedés
A keresztény ember feladata, hogy igazzá váljon Isten előtt, azaz ne jelmezként öltse magára a vallásosság és a jámborság ruháját, hanem valóban tiszta szívvel keresse Istent és olyan döntéseket hozzon, amelyek elnyerik Isten tetszését. Ezt az igazságot Jézus így fogalmazza meg a mai evangéliumban: „Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” Ezzel egyúttal a földi kincsek gyűjtését és a gazdagságot olyan veszélynek nevezi, amely könnyen eltávolítja az embert Istentől és a lelki javaktól. A gazdagság vágya sok embert megkísért, mert a tőle remélt jólét és biztonság kívánatos számukra. A földi javakat, kincseket gyűjtögető, felhalmozó ember nem is gondol arra, hogy a gazdagság állandó nyugtalanság és aggodalom forrása, mert állandóan vagyonának elvesztésétől retteg. A földi javak éppen amiatt nem nyújtanak az ember számára tartós biztonságot, mert értéküket veszíthetik. Aki egyedül az evilági javaktól várja megélhetését, jólétét és biztonságát, az tulajdonképpen megfeledkezik az isteni gondviselésről.
A mennyei kincsek gyűjtése Jézus szóhasználatában egyrészt a lelkiekben való gazdagodást jelenti, másrészt mindazokat a jócselekedeteket, amelyeket szeretetből teszünk a másik embernek azért, mert benne Krisztust látjuk. E lelki kincsek biztosíthatják számunkra, hogy a mennybe jussunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
