Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés
Főpapi imájának második részében Jézus a tanítványaiért imádkozik az utolsó vacsorán. Két lényeges dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az ő nevében és szentelje meg őket az igazságban.
Az első kérés azt jelenti, hogy a tanítványok maradjanak meg az Atyával való közösségben, amelynek alapja a szeretet. Jézus mindvégig kitartott az Atyával való szeretet-egységben, s most azért fohászkodik, hogy a tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak a mennyei Atyával. Szavait így is érthetjük: a tanítványok maradjanak mindig Istené, és mindent az ő nevében tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi az Atyával.
A második kérés arra vonatkozik, hogy a tanítványok egyedül az Atya segítő kegyelmével tudnak majd kitartani az üldözések és a megpróbáltatások idején a Jézus által hirdetett igazságban. Ezt az igazságot a tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem hirdetniük is a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát. A krisztusi igazság megismerése, elfogadása és hirdetése a megszentelés következménye. Jézusnak ez a kérése tehát arra irányul, hogy tanítványai megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek éljenek, és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
