Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mt 12,46-50
Elmélkedés
Máté evangélista leírásából nem derül ki, mi lehet az oka annak, hogy megjelenik Jézusnál anyja és rokonsága. Márk evangélista azzal magyarázza fellépésüket, hogy Jézus személyével kapcsolatban rosszindulatú híresztelések kezdenek terjedni. Ezek hátterében azok az írástudók és farizeusok állnak, akik azt terjesztik, hogy Jézus az ördögök fejedelme segítségével képes kiűzni a gonosz lelkeket a megszállottakból.
Máté azonban nem említi meg ezt a lehetséges indokot. Ő arra törekszik, hogy a krisztusi közösség számára fogalmazzon meg egy fontos tanítást. Jézus saját családjának tekinti azt a közösséget, amely tanítványaiból áll. Természetesen nem arról van itt szó, hogy megtagadja származását, elutasítja rokonságát, ezért ne az édesanyja vagy családja iránti tiszteletlenséget gondoljuk kijelentése hátterében. Természetes családján túl Jézus egy másik, egy népesebb családot, egy nagyobb közösséget hoz létre mindazokból, akik őt követik és tanítása szerint élnek. Az ő tanítványának, követőjének lenni megtiszteltetést jelent az ember számára, amelynek örömét az első keresztények már megérezték. Amikor a keresztény közösségre, az Egyházra, mint családra gondolunk, akkor ebben nem csak Jézushoz fűződő kapcsolatunk jelenik meg, hanem az is, hogy testvéri szeretettel kell lennünk egymás iránt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.
Horváth István Sándor (Ph 88)
