Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12
Elmélkedés
A tegnapi evangéliumi rész azzal fejeződött be, hogy a farizeusok és a Heródes-pártiak arról tanakodtak, hogy „miként okozhatnák Jézus vesztét” (Mk 3,6). Ezt követi a mai részlet, amely szerint Jézus „visszavonult” a Genezáreti-tóhoz. A szóhasználatból arra is következtethetnénk, hogy talán elmenekül azok elől, akik az életére törnek, de ez az értelmezés legfeljebb Máté evangélista írásánál jöhetne szóba. Márknál Jézus soha nem menekül ellenfelei elől, nem hátrál meg akkor sem, amikor veszélyt lát. A szöveget tovább olvasva feltűnik, hogy a hatalmas tömeg érkezésekor Jézus továbbra is a visszahúzódás útját keresi, de természetesen nem menekül az őt kereső emberek elől.
Jézus valódi szándékát könnyen megérthetjük. Ő sosem keresi a feltűnést vagy a látványosságot. Nem keresi az emberek elismerését és nem igényli a személye iránti nagy érdeklődést. Nincs szándékában hírnévre szert tenni. Úgy érzi, hogy munkáját, szolgálatát, küldetésének teljesítését nem segíti az emberek fokozott figyelme, főként akkor nem, ha nem is tanítására kíváncsiak, hanem csupán csodákat várnak tőle. De gyors sikert sem vár. Tanító útja során időnként visszavonul, hogy az Atyára figyeljen, akitől küldetését kapja, és tanítványait oktassa, akik mennybemenetele után folytatják majd az ő küldetését.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!
Horváth István Sándor (Ph 88)
