Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Elmélkedés
Mária magasztaló énekét olvassuk a mai evangéliumban, amelyet Erzsébetnél tett látogatásakor mondott. Bár az ima Erzsébet fülehallatára hangzik el, mégsem neki szól, hanem a mindenható Istennek szóló hálaadás az anyaságért, amelyet a boldogság, az öröm, a köszönet jellemez. Az Istent magasztaló imában kiemelkedő szerepe van a messiási szabadításnak, s emiatt nem csupán Mária személyes hálaadása ez, hogy anya lehet, hanem az egész emberiség nevében mondott hálaadás azért, hogy Isten elküldi a világba a Messiást, a szabadítót. Mária örömében benne van mindazoknak az öröme, akik a korábbi prófétai jövendölések alapján várták a Megváltó érkezését.
Szűz Mária hálaadó imájában megfogalmazódik, hogy az üdvösség örömhírét elsőként az alacsony sorsúak, az egyszerű emberek, a szegények hallják meg. Isten nem a hatalom gyakorlóival és nem a vallási élet vezetőivel közli először a messiási idők bekövetkeztét, hanem a társadalom alacsonyabb rétegeivel, a lenézettekkel, a kitaszítottakkal, mindazokkal, akik alázattal várják a Megváltó jövetelét.
Az advent kiváló alkalom arra, hogy odafigyeljünk a szegényekre és jót tegyünk azokkal, akik élethelyzetükből fakadóan biztosan nem tudják azt viszonozni. De ügyelnünk kell arra, hogy ez a segítség ne legyen számukra megalázó.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!
Horváth István Sándor (Ph 88)
