Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.”
Jn 5,33-36
Elmélkedés
Témájában az előző napok szövegeihez kapcsolódik a mai evangélium, de nem annak a beszédnek a folytatása, hiszen ez a rész nem Lukács, hanem János írásában található. Jézus itt is Keresztelő János és a saját küldetéséről beszél. Jogosan állítja, hogy saját küldetése és tanúságtétele felülmúlja Jánosét. János küldetése az volt, hogy előkészítse az Úr jövetelét, Jézusé pedig, hogy megvalósítsa a megváltást.
Jézus „világító fénynek” nevezi Keresztelő Jánost. A hasonlat értelme szerint János életmódjával, tanításával és a bűnbánatot tartók megkeresztelésével világította be a Megváltó jövetelének útját. Ezen az úton ugyan sokan elindultak, de nem mindenki járta végig. Az egykori vallási vezetők, a farizeusok és a törvénytudók, akik fokozott messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben topogtak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási idők jeleit, sem a Megváltót Jézus személyében. Az egyszerű nép, a vámosok és a katonák viszont hallgattak Jánosra, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták.
Keresztelő János szavában és tanúságtételében egykor sokan felismerték Isten üzenetét, figyelmeztetését, útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, megváltó Jézusom! Az emberiség története azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az Üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
Horváth István Sándor (Ph 88)
