Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Jn 12,24–26
Elmélkedés
Szent Lőrinc ünnepének evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” A kijelentés igazsága egyszerű tapasztalat volt az emberek számára, akik évente végezték a vetés és aratás munkáját, hogy biztosítsák családjuk számára a kenyér alapanyagát.
Az egyházi igehirdetés azonban nem a földművelő embereknek szóló mezőgazdasági tanácsot lát Jézus mondásában. Már a kezdeti időkben, azaz a kereszthalált és a feltámadást követően Jézus személyére vonatkoztatták követői e szavakat. Maga Jézus a búzaszem, aki életének feláldozásával a földbe kerül és ott egyedül van (kereszthalála és sírba helyezése), hogy aztán feltámadásával gyümölcsöt hozzon. Az apostolok először veszteségként élik meg Jézus elvesztését, s csak lassan fogják fel, hogy ennek árán történt a megváltás, ennek köszönhető az üdvösség.
A földbe hulló búzaszem példázatának értelmezésekor mégsem állhatunk meg ezen a ponton, hanem ki kell azt szélesítenünk Krisztus minden követőjére, tehát magunkra is. Az Egyház vértanúi, akik halálukban egészen hasonlókká váltak az Úrhoz, szintén búzaszemek. Ha életemet egészen Krisztusnak adom, akkor én is olyan búzaszemmé válhatok, ami bőséges termést hoz.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
