Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36
Elmélkedés
A mai evangéliumi szövegünk gondolatilag kapcsolódik az előző napok üzenetéhez. Valójában nem a Nikodémussal való beszélgetés folytatása, hanem Keresztelő János tanúságtételét követi Szent János evangéliumában. A részletben Jézus saját küldetéséről és az embereknek hozzá való viszonyáról beszél. Kijelenti önmagáról, hogy a mennyből jött, a mennyei Atyáról, valamint az ő szeretetéről tesz tanúságot az emberek előtt. Az Atya küldötteként a Szentlélek erejével tanít, valamint megemlíti az isteni személyek közötti szeretet-egységet. Az emberek különféleképpen fogadják a Fiút, s ennek megfelelően más-más sorsra számíthatnak. Akik hisznek benne, az örök életre jutnak, akik viszont nem hisznek, Isten büntetésére számíthatnak.
Érdekes a szövegben a következő rész: az Atya „mindent az ő (a Fiú) kezébe helyezett” (Jn 3,35). Ez azt jelenti, hogy a Fiú minden hatalmat megkapott az Atyától. Minden hatalmat, tudást, erőt és képességet megkapott ahhoz, hogy az embereknek hirdesse az örök életre vezető igazságot és elvezesse őket az üdvösségre. Mit ad nekünk Jézus? Nem földi jólétet vagy gazdagságot, hanem ennél lényegesen többet: önmagát adja nekünk, hogy az örök életre juthassunk. Érdemes hinnünk benne és a nehéz élethelyzetekben is kitartanunk mellette, mert mindhalálig hűséges ígéretéhez és szeretetéhez.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.
Horváth István Sándor (Ph 88)
