A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés
Találkozás a feltámadt Úrral
Szent János evangélista beszámolója szerint húsvétvasárnap hajnalban először Mária Magdolna ment Jézus sírjához. Az ő legelső élménye az üres sír. Pontosan tudta, hogy hová helyezték el Jézus holttestét pénteken, most mégsem találja azon a helyen. Mária Magdolna az apostolokhoz siet, akik közül ketten, Péter és János azonnal a sírhoz futnak, de ők is csak a lepleket találják meg, Jézust nem. Péter és János számára az első jel, az első élmény szintén az üres sír. Tudták, hogy katonák őrizték a sírt, de Jézus még sincs ott. A sír üres. Az evangélium szerint, amikor mindezt látták, hittek. Az üres sír látványa felébresztette hitüket, és megértették, hogy erről beszélt nekik Jézus korábban. Megértették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Az üres sírbarlang tanúskodik először Krisztus feltámadásáról, és ébreszti fel bennünk is a hitet.
Máté, Márk és Lukács evangéliumában arról olvashatunk, hogy három asszony megy hajnalban Jézus sírjához, akik odaérkezve, elhengerítve találják a barlangot elzáró követ, és angyalokat találnak, akik ezt kérdezik tőlük: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt” (Lk 24,5). Ők hittek az angyalnak, s azonnal indultak, hogy megvigyék a hírt az apostoloknak. Az üres sír után az angyalok tanúskodnak Jézus feltámadásáról.
A húsvéti öröm teljességét a feltámadt Krisztussal való találkozások jelentik, hiszen ezek fontosabbak az üres sírnál és az angyalok szavánál. Mária Magdolna érkezik elsőként a sírhoz. Valaki megszólítja: „Asszony, miért sírsz?” (Jn 20,13). Ő azt gondolja, hogy a kertész beszél vele, és amikor az illető nevén szólítja, ismeri fel, hogy Jézus az. Azért ment a sírhoz, hogy halott Ura mellett lehessen. A halott Jézust kereste és a feltámadt Krisztust találta meg! Ragaszkodásának és hűségének jutalmaként elsőként találkozik személyesen a feltámadt Úrral.
Húsvétkor hittel ünnepeljük az élet győzelmét, Krisztus feltámadását. Ha nem akarunk örökké egy kertésszel vagy egy ismeretlennel beszélgetni, hanem szeretnénk találkozni a mi Urunkkal, akkor Mária Magdolnához hasonlóan el kell sajátítanunk a hit látásmódját. Ez a hit nem adatik meg mindenkinek. Sokan vannak napjainkban is, akik Jézusban csak egy kertészt látnak. Mások úgy vélik, hogy nagy próféta volt, de kereszthalálával kudarcot vallott. Még a magukat kereszténynek vallók között is vannak olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban.
Isten nagy kockázatot vállalt azzal, hogy személyes és szabad döntésünkre bízta a feltámadás elfogadását. Isten nem kényszeríti ránk, hogy feltétlenül hinnünk kell. Ugyanakkor segít minket azáltal, hogy találkozik velünk, elénk áll és lehetőséget ad a felismerésre.
A mai napon lélekben mi is elindulunk Jézus sírjához. Talán azt gondoljuk, hogy tudjuk, mi vár majd ott ránk: megnézzük Jézus halott testét, majd bánatos szívvel, a halál könyörtelen tényével újra szembesülve és tehetetlenségünkbe beletörődve hazatérünk. De nem ez vár ránk! A sírban nem találjuk Jézus testét. Jézus feltámadt! Legyőzte a halált, legyőzte emberi félelmeinket és tehetetlenségünket. Győzedelmeskedett a rossz és a bűn felett. Krisztus feltámadt és ma elénk áll. Rajtunk múlik, hogy kit látunk benne. Boldogok mindazok, akik felismerik benne Megváltójukat és feltámadt Üdvözítőjüket!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, feltámadt Krisztusunk! A húsvéti eseményekre nincs emberi magyarázat és nincsenek bizonyítékok, de jeleket találunk: az üres sírt, az elhengerített követ, a feltámadást hírül hozó angyalt, és a sírban maradt gyolcsleplet. Jeleket, amelyeknek az a célja, hogy az emberek higgyenek, eljussanak a hitre. Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket! Mennyire nehezen akarunk hinni a jeleknek! Mennyire nehezen értjük meg, hogy a kereszt a megváltás jele, a feltámadás a mi üdvösségünk jele. Nyisd meg szemünket és értelmünket, hogy felismerjük a jeleket! Erősítsd hitünket, hogy feltámadásod részesei és tanúi legyünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
