Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28
Elmélkedés
A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget, mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt, ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben. Éltem-e a lehetőséggel?
A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem kaptam volna semmit.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár Istentől, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni legalább szavakkal, és ha a későbbiekben lehetőségem van rá, jócselekedetekkel is. Nem akarok megfeledkezni egyetlen ajándékodról sem, hiszen oly sok kegyelmi ajándékot kapok tőled. Hálátlanságom a szeretetlenség jele volna. Segíts, hogy irántad való őszinte szeretetemmel tanúsítsam, hogy hálás gyermeked vagyok.
Horváth István Sándor (Ph 88)
