A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30
Elmélkedés
Az elmúlt napok evangéliumaiban újra és újra visszaköszön a kérdés: Ki lehet Jézus? A mai rész is ezt a témát folytatja. Jézus feltárja hallgatói számára származásának és küldetésének titkát. Elmondja, hogy a mennyből származik, a mennyei Atya küldte őt, aztán pedig arról beszél, hogy halála jel lesz mindenki számára.
Jézus új irányultságot ad nekünk, földi embereknek. A hit és az Istennel való kapcsolat új távlatot nyit számunkra. Tudjuk, hogy testünk a földbe tér vissza halálunk után, ugyanakkor hisszük, hogy lelkünket Isten a mennybe várja és a végső feltámadáskor testünket is új életre kelti és egyesíti lelkünkkel. Jézus arra hív minket, hogy kiszakadjunk a földies gondolkodás vonzásából és elinduljunk a lelki élet útján felé. Hit nélkül nem juthatunk el Istenhez. Hit nélkül nem juthatunk el a mennybe. Szomorúan látjuk, amikor valaki hit nélkül, a mennyország távlata nélkül éli le az életét. Teljesen belefeledkezik az anyagi javak gyűjtésébe, megfeledkezik embertársairól, eltemetkezik a mindennapi élet küzdelmeibe, de soha nem emeli fel a fejét, hogy messzebbre lásson, az életén és a halálán túlra.
A nagyböjt megállít minket hétköznapi küzdelmeinkben és munkánkban. Megállít és azt mondja: Gondolj az örökkévalóságra! Gondolj Istenre, aki az örök életre hív!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! A nagyböjt a bűnbánat ideje, amely a megváltás titkának, a te Fiad, Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepére készít fel minket. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében és elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen te, a mi irgalmas Istenünk megbocsátasz nekünk. A bűntől te szabadítasz meg minket. Rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon a hozzád vezető lépéseket. Észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet Krisztus, a Megváltó ad nekünk. Segíts, hogy szívünkben őszinte bűnbánat ébredjen és tudjunk mindenkinek megbocsátani!
Horváth István Sándor (Ph 88)
