Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés
Főpapi imájának második részében, amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus az apostolokért és tanítványaiért imádkozik. Öt dolgot kér számukra az Atyától.
Először ezt kéri: „Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál.” Ez azt jelenti, hogy mindig Istené maradjanak és mindent az ő nevében tegyenek. Az egyetlen Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi egymással. Erre vonatkozik már a második kérés: a tanítványok egyek legyenek. Jézus oly módon akarja a közösség, az Egyház egységét, hogy az e közösséghez tartozók minden helyzetben ellen tudjanak állni a világnak, amely gyűlöli és üldözi őket. A Jézus neve körül egyesült embereket soha nem lehet letéríteni a hit útjáról.
A harmadik kérés a tanítványok öröméért szól. Az öröm akkor válik teljessé bennük, amikor megtudják, hogy Jézus visszatér a mennybe az Atyához, aki őt küldte. Küldetése az volt, hogy megismertesse Istent az emberekkel, s elmondja azokat az igazságokat, amelyek kijelölik a hívők számára az üdvösség útját. Jézus tudja, hogy a későbbi korokban a világ sokféle akadályt görget az emberek elé, ezért imádkozik negyedikként azért, hogy a mennyei Atya óvja meg a tanítványokat a gonosztól és a kísértésektől. Az Úr ötödik, utolsó kérése végül arra irányul, hogy tanítványai megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek és Istennel éljenek. Miként Jézus is engedelmeskedett, ugyanúgy a tanítványok is teljesítsék Isten akaratát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
