Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20
Elmélkedés
Távozásról és visszatérésről, távollétről és jelenlétről beszél Jézus a mai evangélium szerint a tanítványoknak. A tanítványok azt fogják tapasztalni, hogy egy időre nem fogják látni Mesterüket, aztán pedig újból látni fogják őt. Kijelentéseit értetlenül hallgatják. Nem értik, hogy mit jelent a távozás és a visszatérés és nem értik, hogy mindez mikor fog bekövetkezni.
Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább elbizonytalanítja őket, s az Úr halála után még inkább nem értik, hogy miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás jelenti majd a visszatérést, immár megdicsőült testben, amelyet aztán negyven nap múlva az Atyához való örök visszatérés, a mennybemenetel követ. Jézus világból való távozása a feltétele annak, hogy eljöjjön a Szentlélek, aki az ő művét folytatja a világban. A nagypénteki kereszthalál szomorúságot, a húsvéti feltámadás és azt követően az Úr újbóli látása pedig örömet okoz a tanítványoknak.
A Szentlélek tevékenységét nem szabad leszűkítenünk lelki megnyugtatásra és vigasztalásra. A Lélek ugyanis megérteti a Jézusban hívőkkel, hogy távozása a mennybe az ő küldetésének része, vissza kell térnie az Atyához, akitől jött. A Szentlélek segít minket Jézus küldetésének és tanításának teljes megértésében és elfogadásában, továbbá a mi küldetésünk felismerésében és teljesítésében.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
