Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mt 12,46-50
Elmélkedés
Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, ami körülbelül 40 kilométerre fekszik Názárettől, ahonnan Jézus édesanyja és a rokonok jönnek. Ha ekkora távolságot gyalog megtesznek, annak nyomós oka van. Máté evangélista a rokonok szándékáról csak annyit jegyez meg, hogy beszélni akarnak Jézussal. Bizonyára kellemetlen volt számukra, hogy egyik családtagjuk szembekerült a vallási vezetőkkel, ezért úgy döntenek, hogy felkeresik és megpróbálják rávenni, hogy térjen haza velük. Talán meg akarták győzni arról, hogy ne folytassa tovább tanításait és ne tegyen több csodát a nagy nyilvánosság előtt, mert ez újabb összetűzésekhez vezethet.
„Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” (Mt 12,48) – teszi fel a kérdést Jézus. Természetesen nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyjához és családjához fűződő szeretetkapcsolatot, hanem az a célja, hogy felértékelje a vele való tanítványi kapcsolatot. Érthetőbb a kijelentés, ha rögtön utána tesszük a folytatást is: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket. Tanítványnak lenni azt is jelenti, hogy egy közösséghez, az Egyházhoz tartozunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtoklunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.
Horváth István Sándor (Ph 88)
