Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Elmélkedés
Jézus korában a lepra egy elterjedt bőrbetegség volt, amelyet a korabeli orvosi módszerekkel nem tudtak gyógyítani. A betegség terjedésének megakadályozása érdekében egyetlen lehetőség volt: a betegeket el kellett különíteni az egészségesektől. A mózesi törvénykönyvek különös figyelmet szentelnek a leprás betegségnek, illetve annak, hogy mi a teendő gyógyulás esetén. A leprások nem vehettek részt a közösségi eseményeken, különösen is az istentiszteleteken, elkülönített telepeken éltek, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészséges emberekkel. Ha valaki meggyógyult a betegségéből, akkor a pap nyilvánította őt gyógyultnak és fogadta vissza a közösségbe. Ezekről a törvényi előírásokról és korabeli szokásokról hűen számol be a mai evangéliumi részlet.
Az egykori elképzelés szerint a lepra, mint testi betegség a bűnt, mint az emberi lélek betegségét jelezte. A leprás megtisztítása által az Úr megmutatja, hogy isteni erejével képes mind a test, mind a lélek gyógyítására. Megszünteti az ember bűnös állapotát, eltörli bűnét, hogy újra Isten elé járulhasson.
A jelen eset kulcseleme az akarat. A leprás gyógyulni akar, ezért nem törődik a távolságtartásra vonatkozó előírásokkal. Aztán kifejezi, hogy véleménye szerint csupán Jézus akaratán múlik, hogy segít-e rajta. Az Úr pedig kifejezi, hogy igen, ő is azt akarja, hogy a leprás megtisztuljon.
Szeretném-e, akarom-e, hogy Jézus megszabadítson bűneimtől?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
