Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13
Elmélkedés
A korábbi részekben az evangélista bemutatta Jézus tevékenységét, de nem hallgatott a vele szemben megmutatkozó ellenállásról, a vele szembeforduló erőkről sem. Láthattuk, hogy az ördög, a gonosz lélek hatalma miként veszélyezteti szolgálatát, Heródes említése pedig a világi hatalom veszélyét jelezte. A mai evangéliumban Márk evangélista áttér a vallási hatalom részéről kibontakozó és folyamatosan erősödő ellenállásra. A korabeli vallási hatalom képviselői, vezetői úgy érzékelték, hogy a vándortanító, a csodákat tevő Jézus személye, tanítása és tevékenysége veszélyt jelent saját tekintélyükre, a megszokott vallásgyakorlatra, az általuk egyedül helyesnek tartott törvényértelmezésre. Azt gondolták, hogy egy vallási újító előbb-utóbb kiveheti kezükből a vallási élet irányítását.
A gonosz lélek fél, hogy elveszíti befolyását az emberek felett, a világi hatalom fél, hogy egy mozgalom megdönti uralmát, a vallási hatalom fél, hogy elveszti tekintélyét és irányító szerepét. Ez utóbbi, tehát a vallási hatalom részéről való félelem akkor volna jogos, ha valóban Istent képviselné és az isteni törvényeket védelmezné. Jézus azonban éppen arra mutat rá, hogy az egész vallási rendszer és vallásgyakorlat eltért ettől, letért az isteni törvények útjáról és helyette emberi hagyományok megtartása vált fontossá. Ezért mondja: „Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Ez a kijelentés a korabeli vallási vezetők felé egyrészt vád, másrészt felszólítás a megújulásra, de ez utóbbit ők nem értették meg.
Elfogadom-e, hogy Jézus irányítsa az életem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
