A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26
Elmélkedés
A könnyelműen kimondott szavak, a meggondolatlan ítéletek, a felelőtlen ígéretek, a komolytalan és hozzá nem értő hozzászólások, a félresikerült véleménynyilvánítások korában Jézus kijelentései a mai evangéliumban szavaink súlyára figyelmeztetnek minket.
Az elhamarkodott és helytelen szavak pontosan megmutatják, hogy milyen rossz érzések és szándékok vannak a szívünkben a másik ember iránt. És ezek nem fognak megállni a szavak szintjén. Már szavainkkal is súlyosan meg tudunk valakit sérteni, s ha nem törekszünk a békességre, akkor hamarosan következnek a fenyegetések, majd pedig a bántalmazások. Jézus arra figyelmeztet az evangéliumban, hogy a bűn nem áll meg az alacsonyabb szinten, hanem növekedni fog.
A jézusi tanítás másik lényeges mondanivalója az, hogy a másik emberben lássuk meg a felebarátot. A „felebarát” szó nem csak egy jámbor kifejezés, ami ránk maradt a bibliai időkből, hanem azt jelzi, hogy a másik személy nem az ellenségünk és nem tekinthetünk rá úgy, mint akihez semmi közünk. Ha barátot és Isten gyermekét látjuk benne, és ha arcán felismerjük Krisztus arcvonásait, akkor jót fogunk vele tenni. Bárkivel is találkozunk, legyen szívünkben jószándék, hogy békesség és segítő szándék jellemezze embertársi kapcsolatainkat!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
