Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13
Elmélkedés
A mai evangéliumi részlet a farizeusok Jézussal szembeni ellenállását mutatja be, amelyet most a csodálatos kenyérszaporítás váltott ki. A csodáról értesülve azért jönnek hozzá, hogy vitába szálljanak vele és jelet követeljenek tőle. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus korábban már számos olyan jelet mutatott a nép körében, nagy nyilvánosság előtt, amelyek isteni hatalmát tanúsították, akkor világos számunkra, hogy a farizeusok kérése csak az ő hitetlenségüket és ellenséges érzületüket tárja fel. Egyértelmű, hogy nem olyan jelet szeretnének látni, amely hitet ébreszthetne bennük, hanem égi jelet, mennyből jövő jelet kérnek, amit később majd felhasználhatnának Jézussal szemben. A farizeusok esetében a hitetlenség azt jelenti, hogy nem akarták felismerni és elismerni, hogy Jézus az Isten Fia.
Személyének ez a farizeusok részéről megmutatkozó tudatos elutasítása mélyen érinti és bántja Jézust, erre utal a „lelke mélyéből felsóhajtott” kifejezés.
Sokszor mondjuk, hogy nincs reménytelen helyzet és soha nem mondhatunk le arról, hogy valakit letérítsünk a bűn, a bűnös élet útjáról, de a jelenet alapján mégis úgy tűnik, hogy bizony előfordulhat ilyen. Még Jézus is reménytelennek látja a farizeusokkal való párbeszédet és inkább lemondóan távozik.
A Jézuséhoz hasonló keserű tapasztalatok azért ne vegyék el teljesen kedvünket attól, hogy az emberek megtéréséért és Isten országáért tevékenykedjünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent. Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
