Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33
Elmélkedés
Talán sokan megütköznek azon, hogy a mai evangéliumban a gyűlölet szó szerepel. Ezt olvassuk: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” Egyes bibliafordításokban a „gyűlölni” szó helyett a „kevésbé szeretni” kifejezés szerepel, amely minden bizonnyal közelebb áll ahhoz, amit Jézus mondani akart. Ennek fényében állíthatjuk, hogy az Úr mondanivalójának lényege az, hogy az Isten iránti szeretet az első számunkra, és ezután következik a szüleink, családtagjaink és embertársaink iránti szeretet. Nem az ő gyűlöletükre buzdít minket Jézus, hanem arra figyelmeztet, hogy az irántuk való szeretet nem előzheti meg az Isten iránti szeretetünket.
Ezután Jézus a kereszthordozásról, az ő követéséről beszél. Az Úr számára engedelmességet és áldozatot jelentett a kereszt. Engedelmeskedett a mennyei Atyának, az ő akaratát teljesítette. És a kereszten feláldozta magát minden ember megváltása érdekében.
A kereszthordozás, mint Krisztushoz tartozásunk jele, a mi számunkra is engedelmességet jelent. A keresztet felvenni azt jelenti, hogy keresem Isten akaratát. A keresztet hordozni azt jelenti, hogy az Isten által számomra kijelölt úton haladok. Az áldozat pedig azt jelenti, hogy életemet felajánlom Istennek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre és rá kell lépnünk a szeretet útjára. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél: szeretetből odaadtad, felajánlottad magadat Istennek értünk, emberekért. Önként tetted ezt, szeretetből, ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket. Segíts minket, hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván.
Horváth István Sándor (Ph 88)
