Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés
Egy dénár. Az egyik ember örömének és a másik irigységének forrása. Jézus példabeszédében egy dénárt kap minden munkás. Az is, aki csak egy órát dolgozott, és az is, aki reggeltől estig fáradozott. A dolog igazságtalannak tűnik. Aztán ha újra figyelmesen elolvassuk a történetet, észrevesszük, hogy nem történt igazságtalanság. A történet azzal indul, hogy reggel a gazda megállapodik a szőlőmunkásokkal egy dénár napi munkabérben. Ez volt az egyezség, ez volt a szóbeli megállapodás. Egy dénár a napi bér. Ezt fogadták el a munkások. Este, a munka elvégzése után, megkapták az egy dénárt, amiben megállapodtak? Igen, pontosan ennyit kaptak. A gazda teljesítette kötelességét? Kifizette azt az összeget a munkásoknak, amit reggel megígért? Igen, maradéktalanul kifizette. Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol. A szőlősgazda nem volt igazságtalan.
A gazda ugyanannyit, tehát egy dénárt fizetett azoknak is, akik csak fél napig vagy néhány órát dolgoztak. De ezt nagylelkűségből tette. Miért ne lehetne nagylelkű bárkihez? Miért kell ebben igazságtalanságot látni? Csak a másokra irigy ember lát a gazda viselkedésében igazságtalanságot.
A történet valójában az örök életről szól. Aki Isten szolgálatába állítja életét, függetlenül attól, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig él, elnyeri az üdvösséget. Isten nem akar sem többet, sem kevesebbet adni az embereknek. Mindenkinek egy dénárt, az üdvösséget, az örök boldogságot.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
