Szeptember huszonharmadikára Tét-Szentkútra hívtuk és vártuk a bencés öregdiákokat a jubileumi – huszonötödik – Mária-zarándoklatra. Az előzményekben nehézségek jelentkeztek, hiszen az időpont kijelölése után tudtuk meg, hogy Bartholomaiosz pátriárka ebben az időben Pannonhalmán tartózkodik, így Cirill főapát úr nem lehet velünk.  Asztrik főapát úr vállalta a zarándoklat vezetését, aki az utolsó héten kórházba került. Ilyen előzmények után Ambrus atya vállalta a zarándoklat szentmiséjének bemutatását és a keresztút vezetését. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, de vendéglátóink – Lang Ferenc (Gy 2000) és felesége gondoskodtak arról, hogy a messzebbről érkező zarándokok felfrissüljenek, elfogyasszák a saját készítésű, finom pogácsát, a szendvicseket, üdítőket. Köszönet érte!

A szentmisét Ambrus atya mutatta be, az evangéliumot a helyben szolgálatot tevő diákonus énekelte – ünnephez méltóan. A szentmisén az énekeket a helyi fúvós zenekar kísérte, ami mindannyiunk számára különleges és egyedi volt. Köszönet ezért Steszli Tibor karnagynak és a zenekar minden tagjának.

Ambrus atya az evangéliumot a tizenkét éves Jézus templomi bemutatását választotta az ünnepre és ezen történet köré fonta homíliájának fonalát. „Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt”. Ezt a „második” születést fejtette ki, ami a nazáreti házban, Mária gondoskodása mellett történt. Ambrus atya arra is figyelmeztette a jelenlévőket, hogy a jubileum nem lehet elmerülés a visszatekintésben, ünneplésben, hiszen az ilyen jubileumnak mindig a jövőt kell építeni. A zarándok-templomot megtöltő bencés diákok és hozzátartozóik a szentmise végén hálaadással és lelkesen énekelték a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket, a Szent Benedek himnusz hét versszakát és nemzeti imánkat a Himnuszt. Külön öröm a szervezők számára, hogy Kovács Attila (Ph 1955) osztálytársai, illetve osztálytársainak özvegyei is jelen voltak a zarándoklaton. A jelenlévők számát emelte, hogy a győri egyesület Péter Tamás vezetésével 25 fővel vettek részt a szentmisén és az azt követő agapén.  A szentmise végén Ambrus atya kiosztotta az erre az ünnepre, Konrád atya „műhelyében” készített emléklapot.

A szentmise után Péter Tamás mondott köszönetet a szervezésért és kaptam tőle egy csodálatos ajándékot a „Szomorúak vigasztalója – Győri Könnyező Szűzanya – az Ír Madonna” címet viselő és a kegykép történetét bemutató, fényképes albumot.

A szentmisét követően Ambrus Atya vezetésével a zarándok-templomon belül végeztük el a keresztutat Jelenics István piarista atya gondolatait idézve: „Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.

A keresztutat követően az előre meghirdetett program szerint a szerzetes nővérekről emlékeztünk meg akik a diktatúra évei alatt Pannonhalmán nyertek menedéket és végeztek rendkívül hasznos munkát. Torbágyi Tibor (Ph 1963) hihetetlen munkával és szorgalommal gyűjtötte és gyűjti ma is a nővérek adatait és felkutatja sírjaikat, fényképet készít róluk. A már felkutatott adatok, a sírokat ábrázoló fényképek a Pannonhalmi Bencés gimnázium honlapján megtekinthetők. A nővérek közül külön megemlékeztünk a 60-as évek pannonhalmi betegápolójáról, Cordáta nővérről, aki a hejcei temető-ben nyugszik, sírját pedig több órás munkával sikerült megtalálni és feltárni. Helyénvaló volt, hogy megemlékezzünk a közöttünk szinte névtelenül, de nagy szorgalommal dolgozó „pannonhalmi” nővérekről.

A délután folyamán átmentünk a szomszédos településre Gyarmatra, ahol a Taverna étterem vendégei voltunk. Kiváló vendéglátásban volt részünk. Akik vállalták a másnapi „kihívást” is azok Pannonhalmára a Szent Jakab házba tartottak, ahol késő estig együtt voltunk. Vasárnap az ortodox liturgia kezdetére már megfőtt az ebéd, így időben el tudtunk indulni a bazilikába. Az ortodox liturgia minden pompáját élvezhettük, elmerülhettünk a gyönyörű éneklésben, még talán az idő múlását sem vettük észre.

A liturgia után a Szent Jakab házban fogyasztottuk el az ebédünket – húsleves cérnametélttel, sertéspörkölt savanyúsággal. Mindenki jóllakott, még az utazásra csomagolni is tudtunk. Ekkor Nógrádi László egy nagy dobozzal állt elő és egy kis könyvvel. Kiderült, hogy a nagydobozba pannonhalmi sörök találhatók, a kis könyv pedig Imre atya és Brúnó testvér Átmenet című könyve, mely könyv a ”zarándoktapasztalatok” alcímet viseli. Az elnök úr ezzel az ajándékkal köszönte meg a szervezésben végzett munkámat, illetve jelezte, hogy a sörválogatásban feleségem ízlését is figyelembe vette, hiszen látta az ő közreműködő munkáját is. A könyv pedig némi célzás a folytatásra.

Összességében a résztvevő zarándokok visszajelzéséből is az állapítható meg, hogy a jubileumi Mária-zarándoklat jól sikerült, maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak.

Folytatjuk?

Dr. Jobbágy Lajos (Ph 1969)