Fájó szívvel tudatjuk, hogy diáktársunk, Molnár Jenő (Gy 80) 2021. január 30-án megtért égi Atyjához. Isten nyugosztalja békében!
Jáky Gábor (Gy 86) megemlékezése:
Kedves Diáktársak!
Fájdalommal írom Nektek, hogy január 30-án, szombaton elment közülünk Molnár Jenő (Győr/1980) diáktársunk.
Jenő Vidákovich Előd osztályában végzett, majd a kalocsai „Forradalmi Ezrednél” kényszerűen eltöltött év után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyipari gépészi diplomát. Később számítástechnikai szakmérnök lett, tanult számvitelt, könyvelést, teológiát és kántori végzettsége is volt, plébániájukon rendszeresen énekelt szertartásokon. Kiválóan beszélt németül, angolul, de fórumozott latinul, és bizony oroszul is értett még.
Mint most vasárnap este két jóval fiatalabb diáktársunk fogalmazott nekem az utcán összefutva, a bencés öregdiákok csapatának ikonikus alakja távozott.
Többek között ott volt ezen levelezőlista létrehozói között, hosszú éveken át a lista adminisztrátora volt. (Ő vett fel engem is ide.) Akkoriban volt ez, amikor még sokkal többen voltak a listán, sokkal többen írtak ide, amikor még sok értékes eszmecsere zajlott itt.
Jenő teljes életet élt. Tanult, megházasodott, szép házat épített, kitaníttatta két fiát, a bencés gimnázium után Gergő anglisztikát, Márton orvosi egyetemet végzett. Felesége Kati, a jó családanya, odaadó feleség, a saját munkájában is többször jó és dolgos könyvvizsgálóként partner szeretetét, segítését mindvégig érezhette. Súlyos betegségében is mondta, milyen hálás az Úrnak családjáért.
Közösségi feladatokat vállalt a Bencés Diákszövetségben egy ideig, hosszabban a Gyimesi-szoros csángó iskoláiban, különösen Berszán Lajos atyával együtt gondolkozva a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumért. Segítette a székely-csángó diákok keresztény nevelését, fejlődését, továbbtanulását, tanulmányi versenyekhez vitt a völgybe anyagiakat, szervezést, szeretetet. De jól ismerték őt Erdély számos plébániáján, rendházában, hiszen hosszú éveken át volt Teodóz atya segítője, kísérője az erdélyi, moldvai utakon.
De Jenő olyan volt, – álljon itt egyetlen példa – hogy amikor például német tulajdonú vállalatukhoz ifjú gyakornokok érkeztek Németországból, akkor azokat hamarosan rendre elvitte Budapestre, Tihanyba, tartott nekik győri városnézést. Afféle katolikus, magyar vakcinát adott be nekik, önszorgalomból, saját költségen. Ezen „injekciók” hatása aztán többször visszaigazolást nyert az évek múltán. Az AUDI indulásának éveiben ezt tette az AUDI első vezetőjével is.
Rövidebb ideig, két autóipari, mérnöki munkája között a győri rendházban a monostori termékek boltját intézte.
Jenő az egyik motorja volt osztályuk ritka erős összetartásának, rendszeres összejöveteleiknek.
Erős hittel élte életét, katolicizmusa, egyháza mindig elsődleges volt számára tevékeny hazaszeretete mellett. Halála előtt a kórházban nagy fájdalma volt, hogy megkezdett nagykilencedét tán nem tudja befejezni. De szentségekkel megerősítve ment el.
Élete, hitvallása és racionális gazdasági, műszaki gondolkodása, az állapotbéli kötelességek elsődleges teljesítése példa lehet mindnyájunknak.
Isten veled kedves Jenő, Te drága barát!
Jáky Gábor Gy/1986
