Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22
Elmélkedés
Jézus fellépése a jeruzsálemi templomban meglepő és nyugtalanító jelenet. A békességes Mester most határozott: ostort fon, kiűzi a kereskedőket. De mit véd ekkora szenvedéllyel? A templom szentségét. Azt a helyet, ahol az ember találkozik az élő Istennel.
A Lateráni-bazilika felszentelésének ünnepe nemcsak egy történelmi épület évfordulója, hanem annak a hitnek kifejezése, hogy az Egyház Krisztus teste. Minden felszentelt templom erre a mélyebb valóságra mutat rá. A mi testünk is „a Szentlélek temploma”, és életünk is lehet Isten lakóhelye. Mit találna bennünk Jézus, ha ma belépne szívünk templomába? Őszinte imát vagy kényelemből és önzésből épített belső vásárcsarnokot? Talán Jézus ma is felborítana néhány asztalt bennünk: olyan szokásokat, amelyek kiszorítják Istent, olyan kifogásokat, amelyek mögé elbújunk a megtérés elől.
Legyünk mi magunk is szent helyek, ahol Isten valóban otthon van. Nem elég templomba járni, hanem templommá kell válnunk. Akkor tudjuk igazán befogadni Jézust, ha nem csupán megcsodáljuk a templomokat, hanem felismerjük, hogy mindaz, amit ott ünneplünk, rólunk is szól: Isten bennünk akar élni. Engedjük, hogy Jézus megtisztítsa szívünk templomát! Legyen életünk az ő dicsőségének látható jele!
Ne félj attól, ha Jézus rendet tesz az életedben!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élő templom, akiben Isten dicsősége lakik. Tisztítsd meg szívemet minden önzéstől, képmutatástól és közönytől, hogy méltó lakóhelyed legyen! Ne engedd, hogy vallásos külsőségek mögé bújjak, hanem taníts élő kapcsolatban élni veled! Add, hogy ne csak templomokat látogassak, hanem saját életem is templommá váljon, a te jelenléted helyévé! Segíts, hogy családom is a hit, a remény és a szeretet otthona legyen!
Horváth István Sándor (Ph 88)