Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15
Elmélkedés
Jézus tanítása ma újra a vagyonhoz és az anyagi javakhoz való viszonyunkat helyezi mérlegre. A vagyon önmagában nem rossz, de veszélyes, mert könnyen elhiteti velünk, hogy elegendőek vagyunk önmagunknak. Isten azonban nem azt nézi, mit birtoklunk, hanem azt, mire használjuk mindazt, amit kaptunk.
Nem lehet kétfelé húzni: vagy Isten az első az életünkben, vagy valami más. Vizsgáljuk meg saját vágyainkat és értékrendünket! Milyen döntések irányítják napjainkat? Milyen helyet foglal el bennük Isten, és milyen helyet az anyagi biztonság iránti vágy? A mindennapok szintjén, az apró dolgokban is kiderül, mi az, amit igazán fontosnak tartunk. Hűek vagyunk-e a ránk bízott kevésben, vagy inkább eltékozoljuk időnket, figyelmünket, lehetőségeinket? Jézus tanítása ma arra hív, hogy életünk értékeit és céljait Isten örökkévaló igazságához mérjük.
A keresztény ember bölcsen használja az anyagi javakat. Teszi ezt annak tudatában, hogy minden, amit birtokol – pénz, idő, tehetség – végső soron Isten ajándéka, és egy nap számot kell adni róla. Ha ezekkel másokat szolgálunk, ha javainkat nem bálványnak tekintjük, hanem eszközként használjuk, akkor valóban a mennybe vezető úton járunk.
Minden kincsed, amit másoknak adsz, az örök élet felé fog segíteni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te tudod, milyen könnyen hajlik a szívünk a vagyon, a biztonság és a kényelem felé. Add meg nekünk a belső szabadságot, hogy javainkat ne önzésből gyűjtsük, hanem megosztva mások javára fordítsuk! Segíts, hogy ne a világ értékei, hanem a te tanításod irányítsa döntéseinket! Taníts meg arra, hogy a kevésben is hűségesek legyünk! Vezess minket az egyszerűség útján, hogy gondviselésedre bízzuk magunkat, és méltóak legyünk majd arra, hogy örök országodba jussunk!
Horváth István Sándor (Ph 88)