Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4
Elmélkedés
Az elmúlt hét evangéliumi történeteiben már észrevehettük Jézus figyelmességét. A vonuló sokaság zajában meghallja a jerikói vak koldus kiáltását és a hatalmas tömegben észreveszi a fa tetején gubbasztó Zakeust. Meghallja a hitből fakadó segítségkérést és meglátja a hitre vágyakozó ember arcát, mert az Úr számára ez a lényeges. A mai evangélium ebbe a sorozatba illik. Jézus észreveszi a szegény özvegyet, amint mindössze két fillért dob a templomi perselybe, de ez a két fillér az egész vagyona. Meglátja ezt az egyszerű cselekedetet, adakozást, mert az Isten iránti bizalom és a hit megnyilvánulása. Adományozásával az özvegy az isteni gondviselésre bízza magát és kifejezi hitét, hogy Isten segítségére még nincstelen helyzetében is számíthat.
Jézus figyelmessége elgondolkodtat minket. A látványos dolgokat könnyebben észrevesszük, mert szinte vonzzák a tekintetünket. Az óriásplakátok és villogó fényreklámok világában vajon észrevesszük-e az apró dolgokat? A kihívóan, magamutogatóan öltözködő emberek között észrevesszük-e az egyszerű, jószívű embereket? Jézus figyelmessége arra indít minket, hogy tudatosan irányítsuk tekintetünk irányát. Lehet, hogy valami látványosan fel akarja hívni magára a figyelmet, de nem biztos, hogy az az igazi érték. Tanuljuk meg Jézus látásmódját!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedett be. Segíts minket azért munkálkodni, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön. Segíts, hogy ne féljünk a megtéréstől, hanem engedjük, hogy megváltoztasd életünket! Tőled arra kapunk személyes meghívást, hogy veled legyünk, megismerjük Isten országát, megtérjünk és hirdessük az evangéliumot. Adj nekünk erőt küldetésünk teljesítéséhez, az emberhalászathoz!
Horváth István Sándor (Ph 88)
