Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,12-14
Elmélkedés
Nem is olyan nehéz eltévednie, elszakadnia a nyájtól egy báránynak. Elég, ha néhány pillanatra nem figyel a pásztor. Nem feltétlenül hibáztatni akarom a pásztort, de mégiscsak az ő feladata, az ő felelőssége, hogy vigyázzon valamennyi bárányra. Persze hibáztathatjuk a bárányt is, hogy ő szakadt le a csoportról, ő nem haladt együtt a többiekkel, ő nem figyelt a pásztor utasításaira, ő nem követte a pásztort. De ne keressük, hogy ki hibázott, mert nem ez a lényeg.
Jézus példabeszéde a bűnös emberről és az őt kereső irgalmas Istenről szól. És ebben a tanításban nem esik szó arról, hogy a pásztor hibáztatja a bárányt. Amikor pedig végre megtalálja, akkor nem megbünteti, hogy elkóborolt, hanem örül neki és hazavezeti. A tanítás tanulsága világos számunkra. Isten egyetlen emberről sem mond le. Mindent elkövet annak érdekében, hogy a bűnben élő, az Isten szeretetétől elforduló embert visszafogadhassa szeretetébe. Embereket és üzeneteket küld, figyelmeztet, megtérésre akarja bírni a bűnösöket. A megtérés pedig megtalálás. A korábban bűnös, de most megtérő ember ráébred, hogy az irgalmas Isten megkereste és megtalálta őt. Mert valójában nem a bárány keresi a pásztort, hanem a jó Pásztor keresi az elveszett bárányt.
Ne féljünk a megtéréstől! Ne féljünk attól, hogy Isten megtalál minket! Nem büntetésre számíthatunk tőle, hanem szeretetet, megbocsátást, kegyelmet kapunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! Tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket adventi utunkon, hogy karácsony éjjelén találkozzunk majd az emberré lett szeretettel, Jézus Krisztussal, aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!
Horváth István Sándor (Ph 88)
