Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31
Elmélkedés
Ki Jézus? Ezt a kérdést napjainkban mi sokkal könnyebben megválaszoljuk, mint 2000 évvel ezelőtt az ő kortársai. Az evangéliumokban csodálatos hitvallásokat olvashatunk arról, hogy Péter vagy Tamás apostol, a pogány százados vagy a kereszt alatt álló római katonatiszt, a gyógyulás reményében Jézushoz forduló vakok, leprások, bénák és más betegek mit gondoltak, mit hittek róla, de az evangélisták nem hallgatják el az Úr személye körüli bizonytalanságot sem. Bizonyos kijelentései és rendkívüli cselekedetei zavart okoztak sokakban, mert nem tudták, honnan származik gyógyító, ördögűző hatalma. Ne gondoljuk tehát azt, hogy mindenki rögtön felismerte, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, ő a Megváltó! Ne gondoljuk azt, hogy mindenki már a vele való első találkozás alkalmával eljutott a hitre, még akkor sem, ha a mai evangélium is éppen egy ilyen esetet mutat be.
Érdemes odafigyelnünk arra a mozzanatra, hogy Jézus nem a vakokkal való találkozás pillanatában tesz velük csodát. Más esetekben megáll, majd szinte azonnal megtörténik a gyógyítást, most azonban továbbmegy, mintha meg sem hallaná a vakok kérését. De a két gyógyulni vágyó, látni akaró ember elindul és követi őt.
Igen, nekünk is fel kell állnunk, Jézus nyomába kell szegődnünk, aztán majd eljön az idő, amikor velünk fog foglalkozni. Pillanatnyi hallgatása nem elutasítás, hanem hitünk próbatétele.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd! Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.
Horváth István Sándor (Ph 88)
