A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27
Elmélkedés
Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába – olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Talán kissé meg is ijedünk e szavak hallatán. Csak nehogy nekünk szóljon ez az utolsó ítélet napján! Lám, nem elég ismerni Jézust és nem elég szóban megvallani az iránta való hitet. Ennél többet vár tőlünk: tegyük meg mindazt, amit kér tőlünk! Istennek vannak elvárásai, s aki engedetlen akaratával szemben, az saját magát rekeszti ki az üdvösségből.
Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy ki jut be a mennyek országába és ki nem. Jézus szavai szerint nem fog mindenki bejutni. Ő az igazságos bíró, ő ismeri minden ember szívének szándékát és életének cselekedeteit, neki van hatalma igazságos ítéletet hozni. Ideális esetben az Isten iránti mély, tiszta szeretet irányítja életünket. Szeretem Istent, vele élek a földi életem idején, s vele szeretnék élni az örök életben is. Az üdvösség reményében szeretem őt és sugárzom szeretetét embertársaim felé. Sokakban megfogyatkozik vagy hiányzik ez a szeretet. Őket talán csak az motiválja a nagyobb bűnök elkerülésében, hogy ne kerüljenek a pokolra. A kárhozattól való félelem ez, amely jó ösztönző lehet, de a lelki életnek erről a szintjéről bizony lehet még magasabbra lépni.
Teljesítem-e Isten akaratát? S ha igen, csak félelemből vagy iránta való szeretetből?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Istenünk! Te elindítasz és vezetsz minket adventi utunkon, amely a bűnbánat útja. Segíts minket, hogy bátran, félelem és aggodalom nélkül induljunk! Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet, de bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. Irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve indulunk. Ébressz bennünk őszinte bűnbánatot, távolíts el szívünkből minden bűnt, hogy egyedül a te szeretetednek legyen helye szívünkben. Megtisztuló szívvel akarunk haladni feléd, megtisztult lélekkel szeretnénk megérkezni hozzád.
Horváth István Sándor (Ph 88)
