Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48
Elmélkedés
Szent Lukács úgy mutatja be Jézus nyilvános működésének idejét evangéliumában, hogy az Úr folyamatosan úton van Jeruzsálem felé. Názáretből indul, ahol felnevelkedett, és megérkezik Jeruzsálembe, ahol véget ér az élete. A mai evangélium helyszíne tehát Jeruzsálem, s ebből tudjuk, hogy élete, küldetése hamarosan befejeződik. Jeruzsálemi tevékenységét azzal kezdi, hogy rendet tesz a templomban, kiűzi onnan a kereskedőket, akik az áldozatokhoz szükséges állatokat árusították, illetve pénzt váltottak a zarándokok számára, hogy meg tudják fizetni a templomadót. Jézus úgy gondolja, hogy ezeknek a tevékenységeknek nincs helye sem a templomban, sem annak előcsarnokában. Kiűzésükkel birtokba veszi a templomot, amely Istennek, az ő Atyjának a lakóhelye, és visszaadja rendeltetésének, azaz újból az imádság háza és az istentisztelet helye lesz. A templom ugyanis szent hely, ahol nincs helye a kereskedésnek vagy pénzügyek bonyolításának.
Ezt követően Jézus tanítani kezd a templomban. Miután három évig folyamatosan vándorúton volt, és mindenütt, a városokban, a falvakban, zsinagógákban, magánházaknál és a pusztaságban tanította az embereket, most minden nap a templomba jön, hogy tanítson. Itt hirdeti az Isten országáról szóló örömhírt, a nép pedig odaadó figyelemmel hallgatja őt. A korabeli vallási vezetők veszélyesnek tartották újszerű tanítását, ezért szembefordulnak vele és a vesztét tervezik. Tervükről tudomása van az Úrnak, de a veszély nem akadályozza meg őt küldetése beteljesítésében.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak! Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld irgalmas tekinteted! Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján.
Horváth István Sándor (Ph 88)
