Kedves Testvérek!
Az idei BDSZ Mária Zarándoklatunk ide a krisztinavárosi Havas Boldogasszony
plébánia templomba vezetett Kisasszony napja vigíliáján, Szűz Mária születése ünnepének előnapján.
Mária születésnapján olyan élményünk van, mintha mi, akik mindannyian ismerjük és már sokszor
láttunk hazánk legnagyobb folyóját, a Dunát, elmennénk a Duna forrásához, a németországi Fekete –
erdőbe, a donaueschingeni kastélypark udvarába, ahol felszínre bukkan és látnánk ott azt a
csörgedező eret, ami talán még néha ki is szárad, és ott állva visszagondolnánk ide a magyarországi
Dunára, az óriási folyamra. Mária születésnapján sem lehet úgy gondolni őrá, hogy ne legyen
előttünk a teljes élete, mindaz, ami hitéből és Istenbe vetett erős bizalmából fakadt és kibontakozott
benne! Mária élete példájának úgy érzem, korunkban különös aktualitása van! Chiara Lubich a
focolar közösségek alapítója, szinte prófétai módon mondotta XXI. század első napján, hogy az új
évezred egyházának példakép Jézus anyja, Mária lesz. Az eddigieké talán inkább Péter, az apostol
volt. A hierarchikusan szervezett, az Isten tekintélyével emberek által vezetett, az apostolutódok
szerepére figyelő, egyház példaképe. De a jövő egyházának példaképe Mária! Nem a szervezet és a
struktúra van előtérben, hanem a Szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó hívő ember, aki egészen
közeli bensőséges kapcsolatban van Jézussal. Akinek az a küldetése, hogy a hitből éljen.
Havas Boldogasszony megnevezés, egy 4. századi legendához kötődik, amikor is egy patriciusnak megjelenik
álmában Mária és azt mondja, hogy azon a helyen, ahol másnap hó esik, ott építsék fel a templomot
– és ez a templom a Santa Maria Maggiore, a négy római patriarchális Bazilika egyike. Ez az ősi
legenda és Chiara Lubich mondása egy felé mutat, az Úristen, a maga tapintatos, változatos módján
irányítja az életünket, tudomásunkra hozza szándékát, mozdít, irányít bennünket, kibontakoztatja
általunk akaratát, figyelmessé akar tenni az idők jeleire, és segít bennünket, hogy kezdjünk velük
valamit! Egy evangélikus lelkész (Hafenscher Károly) pár éve a reformáció 500 jubileumi évében a
Reformációi gálaestjén tartott előadásnak ezt a címet adta: Egyháztól távolodó emberek –
emberektől távolodó egyház? Valóban nem lehet elmenni szó nélkül emellett az egész Európára
jellemző jelenség mellett! Mintha az emberek is távolodnának az egyháztól és az egyház is távolodna
az emberektől! 2 Éppen ez helyzet hív arra minket, hogy gondolkodjunk el azon, milyen egyház
akarunk lenni, hogyan legyünk Krisztus Egyháza. Vagy máshogyan, talán szinódusibb módon
megfogalmazva, hogyan lehet hatékonyabbá tenni az Egyház evangelizációját a sok kihívás közepette,
amelyekkel napjainkban szembe kell néznie. Először is, nem szabad engednünk annak a félelemnek,
amelyről John Henry Newman már 1833-ban beszélt: „A keresztény világ fokozatosan terméketlenné
válik, és kimerül, mint a végletekig kizsákmányolt föld, amely homokká válik.” Nem szabad
engednünk a kiábrándultságnak, a csüggedésnek, a panaszoknak. Keményen dolgoztunk, és időnként
úgy tűnik, hogy vereséget szenvedtünk. Néha olyan érzésünk van, mint annak, akinek egy elvesztett
szezonnal kell számot vetnie, látva azokat, akik elhagynak minket, vagy már nem tartanak minket
hitelesnek, relevánsnak. Kétségbeesni nem szabad, de homokba se szabad dugni a fejünket,
szembesülni kell a helyzettel. Ferenc pápa szerint olyan egyházra van szükségünk, (a brazil
püspököknek mondta 2013-ban) „amelyik nem fél belépni a világ éjszakájába!” Mit ért ezen? Ki is
fejti! „Olyan egyházra van szükségünk, amely képes találkozni az elveszettekkel és a kiábrándultakkal
útjuk során. Olyan egyházra van szükségünk, amely be tud kapcsolódni a beszélgetésükbe. Olyan
Egyházra van szükségünk, amely képes párbeszédet folytatni azokkal a tanítványokkal, akik
Jeruzsálemből menekülve céltalanul, egyedül bolyonganak, saját kiábrándultságukkal, csalódásukkal
egy kereszténységben, melyet már meddőnek, terméketlennek tartanak, és amely képtelen értelmes
válaszokat adni.” Nem elítélni, nem kioktatni kell embertársainkat, nem az erkölcsi igazságokat
sulykolni, hanem szeretettel mellé állni a konkrét ember mellé ott, ahol tart. Ma a pedagógiában
sincs más megoldás. Onnan indulunk, ahol a diák tart, és nem ítéljük meg azért, mert még csak ott
tart, ahol tart, hiszen nagy valószínűség szerint nem terheli személyes felelősség érte. Elitéléssel és
elhatárolódással pedig úgysem mennénk semmire! Ferenc pápa az emmauszi tanítványok lukácsi
elbeszélését elemzi, amikor ezt mondja: „Olyan Egyházra van szükségünk, amely képes arra, hogy
segítse a Jeruzsálembe való visszatérést! Egy olyan Egyházra, amely képes rávenni az embereket,
hogy újra felfedezzék azokat a dicső és örömteli dolgokat, amelyeket Jeruzsálemről mondanak, hogy
megértesse az emberekkel, hogy ő az Én Édesanyám, a mi Édesanyánk, és hogy nem vagyunk árvák!
Benne születtünk. Hol van a mi Jeruzsálemünk, ahol születtünk? A keresztségben, a szeretet első
találkozásában, a meghívásban, a hivatásban! Olyan egyházra van szükségünk, amely visszatér, hogy
életet hozzon, lángra lobbantsa a szívet. Olyan egyházra van szükségünk, amely még képes visszaadni
az állampolgárságot!” 3 Szent Iréneusz szerint az egyház igazi hagyománya a „megfiatalító hit”.
Kedves Bencés Diákok, velem együtt ti is egyre inkább már csak a HIT megfiatalító erejében
bízhatunk, mert az éveket a csontjainkban mindnyájan érezzük! Ám egyébként is – komolyra fordítva
a szót – ma leginkább a hit irányította életmódra van szükségünk! Ezt szeretnénk eltanulni Jézus
anyjától Máriától! Miután az angyal szó Máriához, ezt olvassuk a szentírásban: „Mária pedig szívébe
véste a szavakat és el-elgondolkodott rajtuk!” (Lk. 2,19) Mária megőrizte ezeket a szavakat, és a
szívében összerakta. Eközben valami csodálatos dolog történt: az Isten igéje a fejéből a szívébe kerül,
és miközben meditálva forgatja, időz mellette, nem csak megérti, hanem inkább elfogadja. Mária
átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét átadja Isten Igéjének, (a méhét is) így került áldott
állapotba Isten Igéjének erejéből. Ma alig van időnk elmélkedni, Isten előtt töprengve gondolkodni és
imádkozni a társadalom és élünk egész konkrét eseményeiről. Ma sajnos leegyszerűsítő,
tendenciózusan megfogalmazott, ideologikus szólamokkal akarnak bennünket irányítani, kész
válaszokat adni, hogy ne gondolkodjunk a társadalom minden területén. Ha nem akarunk, ezen
tendencia áldozataivá válni, akkor kövessük Mária példáját, szívünkbe vésve el-elgondolkodni a
helyzeten, a tényeken, a jeleken, az eseményeken, hagyva, hogy a Szentlélek irányítson és
összerendezzen bennünk annyi mindent. Ferenc pápa nemrég kiadott apostoli levelében (az irodalom
szerepe a képzésben) az olvasást, a regények és költészet olvasását ajánlja a figyelmünkbe: „az
olvasás, és mutatis mutandis minden szellemi párbeszéd, talán új belső tereket nyit meg, amelyek
segítenek, hogy ne záruljunk be pár rögeszmés gondolat könyörtelen rabságába” – írja.” „Ne záruljunk
be pár rögeszmés gondolat könyörtelen rabságába” Hányszor de hányszor tapasztaljuk ezt
sorainkban is, és mennyire elszomorító, ha Szent Pál tegnapi olvasmányban megfogalmazott
tanítására gondolunk: „Egyáltalában ne ítéljetek addig, amíg el nem jön az Úr! Ő majd megvilágítja a
sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait. 4 Kedves Testvérek! Mária
életében számomra az a legcsodálatosabb, hogy amikor elfogadta az angyal szavát valami
fantasztikus dolog történt: szűz maradt és anyává vált egyszerre! Ez nem jelent mást, minthogy tiszta
és termékeny! Tiszta és termékeny életű emberré vált! Ezt is üzeni a mai nap! Az Isten Mária
példájával, de a kegyelem minden eszközével abban akar támogatni bennünket, hogy ebben a
világban, itt családunk körében és társaink között tiszta és termékeny életet éljünk, életünk
küldetését megvalósítsuk! Igen nagy szükség van erre, mert a társadalomban sokszor látunk példát, a
tisztátalan és terméketlen (meddő) életre, vagy arra, hogy ha van is eredmény, gyümölcs, az nem
tiszta úton keletkezik. Sokszor az ügyeskedéssel, rafinált eszközökkel, mások kárára, törtetéssel elért
eredményt emelik piedesztálra. Kedves Testvérek! Mária szelíd, csöndes, háttér-szolgálata, a
Szentlélekkel eltel élete, Istenben bizakodó, egészen bensőséges Jézus-kapcsolata az igazi példa, a
hiteles minta számunkra, melynek minden mozzanata konvertálható valóság! Közösségben élve,
Mária lelkületével, kutatva az evangélium értékrendjét, egymásra támaszkodva, az imában
megerősödve kérjük a Szentlelket, az igen kimondásához, a szelíd, csöndes, háttér-szolgálathoz,
végső soron a tiszta és termékeny élethez. Ámen!
