Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23
Elmélkedés
A szív tisztasága
Az örök élet kenyeréről szóló beszéd után, amelyet az elmúlt vasárnapokon részletekben olvastunk, a mai vasárnaptól visszatérünk Márk evangéliumához. A mai rész törvényekről és parancsokról, illetve azok megtartásáról szól. A farizeusok és írástudók megbotránkoztak azon, hogy Jézus egyes tanítványai nem mosnak kezet étkezés előtt, azaz nem tartják meg a mózesi törvényeket, s emiatt kérdőre vonják a mestert. Válaszában Jézus nem arra törekszik, hogy megvédje tanítványait, hanem tanítást ad a törvények megtartásának értelméről.
A törvényekkel kapcsolatban az első problémát az okozza, hogy melyek számítanak vallási törvényeknek és mi az, ami egyéb szabály. Bármennyire is furcsának tűnik számunkra, az étkezés előtti kézmosás, illetve az edények leöblítése Jézus korában elsősorban vallási és nem egészségügyi előírás volt. A vallási tisztasági törvények eredetileg csak a papságra vonatkoztak, s ezeket a szertartások végzése előtt kellett elvégezni. Jézus korában viszont a farizeusok csoportjának egyik programja az volt, hogy ezeket kiterjesszék mindenkire és a mindennapi életre.
A Jézus és a farizeusok közti viták forrása, hogy melyek az isteni törvények és melyek az emberiek. Ha a törvények között valamiféle ragsort akarunk felállítani, akkor az isteni törvények mindenképpen az emberi törvények elé kerülnek. Ez akkor lehet fontos, ha egyes törvények között ellentmondást vélünk felfedezni, s nem tudjuk, hogy melyiknek engedelmeskedjünk. Ilyen esetekben az isteni törvények megtartása egyértelmű elsőbbséget élvez. Jézus határozottan elutasítja azt a farizeusi szándékot, amely emberi törvényekkel akarja helyettesíteni az Isten által adott parancsokat.
A törvényekkel kapcsolatos jézusi és farizeusi álláspont leglényegesebb különbsége abban áll, hogy Jézus nem a külső formaságokra figyel, hanem a szív belső szándékára. Nem elegendő, ha szavainkkal tiszteljük Istent, de a szívünk távol van tőle. Nem sokat ér ugyanis, ha valaki teljesen lélektelenül megtart bizonyos szokásokat és ragaszkodik a hagyományokhoz, ha azok csak külső formaságok számára, de közben engedi, hogy szívében gonoszság uralkodjék. Jézus azt szeretné, hogy a lélek tisztaságára törekedjünk, és ne szennyezzük be azt bűneinkkel.
Az isteni törvények nem veszik el szabadságunkat, hanem a javunkat szolgálják. Helytelen az az elképzelés, hogy a szabadságunk teljesen korlátlan és bármit megtehetünk. A szabadság sosem jelentheti az Istentől való függetlenséget, hiszen éppen az ő törvényei biztosíthatják számunkra az igazi lelki szabadságot.
Jézus nem elítélni akar, hanem megtisztítani. Nem a kezünket nézi, hanem a szívünket. Az ő számára a szívünk tisztasága a fontos. A kezet persze könnyebb megmosni, a szívet már nehezebb megtisztítani. A kezek tisztasága vagy piszkossága szemmel látható bárki számára, a szívet egyedül Isten látja, szívünk szándékait egyedül ő ismeri. A szentmisében a felajánlott áldozati adományok átvétele és előkészítése után a pap kezet mos, és közben halkan ezt mondja: „Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.” A szív megtisztulásának jelképes cselekedete ez, amelyhez lélekben a hívek is csatlakoznak. Hányszor sietünk kezet mosni, ha valamivel bepiszkítottuk! Hát siessünk szívünket is megtisztítani, ha a bűn bemocskolja! A hegyi beszédben Jézus ezt mondja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt 5,8). Isten a tiszta szívűeknek mutatja meg önmagát. Még akkor is, ha talán koszos, mosatlan a kezük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt kéred tőlünk, hogy ne kedvetlenül, hanem örömmel és irántad való szeretettel teljesítsük parancsaidat. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!
Horváth István Sándor (Ph 88)
