Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56
Elmélkedés
Mária megdicsőülése
XII. Piusz pápa az 1950. november 1-jén közzétett, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében a következőképpen fogalmazta meg a mai ünnep titkát, Szűz Mária mennybevételének hittételét: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” E megfogalmazás szerint Jézus édesanyjának megdicsőüléséről abban az értelemben beszélhetünk, hogy nem a maga emberi erejéből jutott el a mennyországba, hanem Isten közreműködésének köszönhetően. Ez az isteni megdicsőítés azonban mégsem független Mária életétől, hiszen annak köszönhető, hogy a názáreti leány hittel elfogadta és hűséggel teljesítette azt a küldetést és feladatot, amit a mindenható Isten megváltó tervében rábízott, tehát az ő közreműködésének is köszönhető. Szűz Mária minden pillanatban Isten akaratát kereste és teljesítette. Nem földre szállt angyal ő, hanem ember, mint mi. Emberként született a világra és élte életét. A mennyei megdicsőülés azért érte, mert a Megváltó anyjaként élt és Isten nem engedte, hogy testét romlás érje.
Az újszövetségi Szentírásban, az evangéliumokban vagy az apostoli levelekben hiába is keresnénk erre vonatkozó leírást, mert nem tartalmaznak semmit Mária életének végére vonatkozóan. Az első keresztény századok hitszónokai szentbeszédeikben sokat foglalkoznak a témával, de nyitva hagyják a kérdést, hogy vajon Mária természetes halállal halt-e meg, vértanúhalált szenvedett-e vagy csodás módon távozott a földi életből. E prédikátorok gyakran használják a „hazamenetel”, a „hazatérés” vagy az „elszenderedés” kifejezéseket, amelyekkel valószínűleg a halál szót szándékoztak elkerülni. Ez a fogalmazásbeli óvatosság később is jellemző, s ugyanez köszön vissza a XII. Piusz pápa által kihirdetett hittételben, amely szerint a mennybevétel Szűz Mária „földi életpályája befejezése után” történt.
Milyen tanulságokat hordoz számunkra a mai ünnep, Mária megdicsőülése? A kezdeti időkben Mária Istenanyaságából, örökké tartó szüzességéből, Krisztushoz való hasonulásából és kegyelemmel teljes életéből következtettek Mária testi és lelki megdicsőülésére. A mennyországba való eljutás tehát mintegy következménye volt az ő földi életének. Ugyanez vonatkozik miránk is. Ha földi életünk minden napján a Krisztushoz való hasonulás a célunk, akkor a halál nem fog törést jelenteni számunkra, hanem életünk egyenes folytatása lesz a mennyország. Földi életünk, akaratunk és szándékunk, cselekedeteink és szavaink határozzák meg azt, hogy eljuthatunk-e a mennybe.
Mária mennybevételével kapcsolatban gyakran visszatér az a gondolat a szentbeszédekben, hogy mivel a Szűzanya lelke mentes volt a bűnöktől, ezért illő volt, hogy testét se érje romlás. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy a bűn ne válasszon el bennünket Isten szeretetétől se ebben a világban, se az örök életben.
A mennybevétel igazsága erőt ad nekünk, hogy földi életünket a nehézségek, a gondok és a szenvedésekkel teli küzdelmek ellenére se tekintsük hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel törekedjünk a mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk, ahogyan Jézus édesanyja is eljutott.
A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy a mennybe felvett Szűzanya a mi égi édesanyánk, akinek anyai pártfogására mindig számíthatunk. Ahogyan magyar elődeink évszázadokon keresztül bizalommal fordultak a Magyarok Nagyasszonyához és sokféle módon megtapasztalták segítségét, ugyanúgy mi is tisztelettel és gyermeki bizalommal kérjük közbenjárását magunkért, családunkért és magyar hazánkért.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Azzal a szándékkal tekintünk édesanyádra, Szűz Máriára, hogy életében szemügyre vegyük mindazokat a lelki értékeket és kincseket, amelyek alkalmassá tették őt arra, hogy sikeresen megérkezzen abba a mennyei dicsőségbe, amelyet Isten minden ember számára készít s amely nekünk is a legfőbb célunk. Mária egész életét Isten szolgálatába állította és azt tette, amit saját hivatásaként megismert. Add, hogy mi is keressük, megtaláljuk, és mindig teljesítsük Istentől kapott földi hivatásunkat! Ugyanakkor mindannyian arra kaptunk meghívást tőled, hogy eljussunk a mennybe, az örök életre. Segítsen minket a mennyország felé édesanyádnak és a mi égi édesanyánknak pártfogása!
Horváth István Sándor (Ph 88)
