Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Elmélkedés
A mai evangéliumban a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk. A szükséghelyzetet az teremti meg, hogy az emberek keresik Jézust, elhagyják városaikat és falvaikat annak érdekében, hogy megtalálják. Elsősorban betegeik meggyógyítását szeretnék elérni, de Jézus tanítása is olyannyira lenyűgözi őket, hogy hosszabb ideig hallgatják őt. Talán maguk sem gondoltak arra, hogy ennyire szívesen és sokáig fogják hallgatni, ezért nem visznek magukkal élelmet. A kialakult szükséghelyzetet az apostolok veszik észre, s rögtön van is javaslatuk: az emberek térjenek haza. Jézus viszont mást szeretne. Ő mind a betegek gyógyításával, mind pedig tanításával Isten szeretetét mutatja meg az embereknek. Most pedig újabb módon akarja Isten szeretetét kinyilvánítani: ételt szeretne biztosítani a sok ezer embernek.
A csoda előtt Jézus hangsúlyozza együttérzését a néppel. Ezt írja: „megesett rajtuk a szíve.” Nem szánalomból fakadó sajnálkozás ez, hanem együttérzés azokkal, akik valamiben hiányt szenvednek. Mégpedig nem tétlen együttérzés, hanem cselekedetre indító érzület. Csodát tesz értük, enni ad nekik, hogy megtapasztalhassák az irgalmas Isten jóságát.
Napjaink nehéz helyzetben lévő embereit látva nem elegendő a szánalom vagy a szóbeli vigasztalás. Krisztus példája arra hív, arra ösztönöz minket, hogy legyünk az irgalmas Isten munkatársai!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.
Horváth István Sándor (Ph 88)
