Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?”
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés
Csoda és jel
A mai napon a kenyerek és a halak csodás megszaporításának történetét olvassuk az evangéliumban. Az esemény külső, látható cselekménye egyszerű: Jézus látja a hatalmas tömeget és táplálékról akar gondoskodni számukra. Az apostolok emberi megoldást keresnek. Fülöp rögtön számolni kezd, hogy mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy mindenki számára elegendő kenyeret vegyenek, de bizonyára ő is tudja, hogy a pusztaságban sehol sem lehet kenyeret vásárolni. András apostol szintén a megoldást keresi, amikor jelzi, hogy mindössze öt kenyér és két hal van egy fiúnál, de ő is tudja, hogy ez a mennyiség rendkívül kevés. Jézus azonban egészen más megoldást talál, a kevés kenyeret megszaporítva jóllakatja a nagyszámú tömeget. Az esemény egy csoda. Jézus olyat tesz, amit ember nem képes megtenni. A csoda hatással van az emberekre, mindazokra, akik esznek a megszaporított kenyérből, s ez abban nyilvánul meg, hogy a csodatevőt királlyá akarják tenni. Jézus azonban nem engedi ezt, ezzel jelzi, hogy nem ezért tette a csodát.
Ha a látható cselekményeken túl Jézus tettének mozgatórugóját keressük, akkor rögtön észrevesszük, hogy a kenyerek és a halak megszaporítása jel, visszamutató, ugyanakkor előremutató jel. A kenyérszaporítás visszamutat arra az esetre, amikor az ószövetségi választott nép a pusztai vándorlás idején mannát evett, olyan égből hullott kenyeret, amit Istennek köszönhettek. Jézus korában elterjedt volt az a nézet, amely szerint a messiás megismétli a manna csodát és kenyérrel fogja táplálni az éhezőket. Ezt a jelet a nép felismerte és megértette, ezért akarják Jézust királlyá tenni. A történet ugyanakkor előremutató jel is, hiszen az Oltáriszentség, az Eucharisztia előképének tekinthető. Ezt egyértelművé teszi az a tény, hogy a csodát követően Jézus arról a kenyérről fog beszélni, amelyet ő ad az embereknek, s amelyben önmagát adja eledelül. Ebben a beszédben egyébként Jézus a Mózes idejében történt manna-csodát is megemlíti.
Milyen tanulsága van a kenyérszaporítás csodájának? Mindenekelőtt az, hogy ne sajnáljuk odaadni Jézusnak azt, ami a miénk. A fiú kezében csak öt kenyér és két hal van. De ugyanez Jézus kezében sok ezer kenyérré és hallá változik át. A fiú közreműködése, felajánlása nélkül nincs csoda. Jézus a mi kicsinyke emberi adottságainkat és képességeinket is képes felhasználni nagyszerű dolgokra. Ne sajnáljuk odaadni neki, amit kér tőlünk!
A történet rámutat továbbá az Egyház feladatára: szétosztani mindazt, amit az Úrtól kapunk. Ez vonatkozik az ő tanítására, örömhírére és vonatkozik az Oltáriszentségre is. Egyházunkat éppen azért nevezzük apostolinak, mert teljesítjük a Jézus által ránk bízott feladatokat, azaz hirdetjük evangéliumát és szétosztjuk az ő szent testét. Az Eucharisztia tehát apostoli abban az értelemben, hogy a mi Urunk az apostolokra bízta az utolsó vacsorán, és abban az értelemben is, hogy az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak a feladata annak létrehozása, azaz a szentmise bemutatása, s annak során Krisztus testének kiosztása a hívek számára. Csodálatos kenyér ez, amelyet Krisztus ma nem csak ezreknek, hanem millióknak nyújt. Minden szentmisében felelevenedik előttünk a csodálatos kenyérszaporítás eseménye és megismétlődik az utolsó vacsora is, jelenvalóvá téve köztünk Jézus Krisztust, aki az örök élet kenyere mindannyiunknak. Járuljunk minél gyakrabban szentáldozáshoz, hogy Jézusnak élete legyen bennünk, s mi általa éljünk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben, amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Szeretettel hívsz minket, hogy testeddel táplálkozzunk és veled éljünk. Köszönöm és hálás szívvel fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben téged vegyelek magamhoz és bennem élj! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
