Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30
Elmélkedés
„Tanuljatok tőlem!” – olvassuk Jézus kijelentését, felszólítását a mai evangéliumban. Mire vonatkozik kijelentése? Mit érdemes tőle megtanulnunk? Az Úr kortársai gyorsan észrevették, hogy a falvakat és városokat járó Jézus nagyhatású tanító volt, akire odafigyeltek az emberek. Tanításában különleges hatalom rejlett, amely isteni származását jelezte. Szavainak olyan ereje volt, amely felülmúlt minden emberi bölcsességet, s amelynek nem tudtak ellentmondani. Jogosan állítják róla az evangélisták, hogy másként tanított, mint a hivatalos tanítók és törvénytudók. Jézus ugyanis nem elvont igazságokat közölt az emberekkel, hanem a mennyei Atya szeretetének titkát igyekezett feltárni. Tanítványai és az egyszerű nép egyaránt csodálattal hallgatják és szavaiból felismerik egy új élet lehetőségét.
Nem csupán tanítására és annak mondanivalójára érdemes odafigyelnünk, hanem egész életmódját érdemes megtanulnunk. Az emberekkel való magatartása, türelme, szelídsége, alázata, engedelmessége, állandó Istenre, azaz a mennyei Atyára figyelése, megbocsátó irgalma mind-mind tananyag számunkra. Olyan tananyag, amelyet életünk végéig tanulhatunk. A Krisztusról szóló ismeretek megtanulásánál is fontosabb a krisztusi életforma megtanulása, elsajátítása.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.
Horváth István Sándor (Ph 88)
