Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15
Elmélkedés
Amikor Jézus bátorítására a szentmise részeként közösen elmondjuk vagy egyéni imádság keretében elmondom a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor emberségünk mélyéről szólalunk meg és Istenhez való viszonyunkat ismerjük el. Az istengyermeki lelkület nélkül lehetetlen elmondani ezt az imádságot, hiszen benne elismerjük, hogy Istent a mi mennyei Atyánknak tekintjük, az ő gyermekei vagyunk. Ebben az imában kéréseinket tárjuk Isten felé, kifejezve, hogy tőle és nem emberektől várjuk azok teljesítését. Ő gondoskodik arról, hogy országa növekedjen a világban és bennünk. Ő nyilvánítja ki számunkra akaratát, amelyet mi hittel, engedelmességgel elfogadunk. Tőle kaptuk életünket és ő gondoskodik életünk fenntartásáról. Tőle várhatjuk a bűnöktől való megtisztulást és ő segít minket a gonosz elleni küzdelmeinkben.
Valahányszor elmondjuk ezt az imát, gondolataink elindulnak Isten felé és megnyugszanak benne, az ő akaratában. Megszólalunk, megszólítjuk Istent, lelkünk mélyéről szólunk hozzá, szívünk érzéseit tárjuk fel előtte, ugyanakkor elcsendesedünk, magunkba nézünk, várjuk útmutatását, várjuk Isten válaszát. Magasztaljuk és dicsérjük Istent, mert gondviselése, szeretete és irgalma nap mint nap kiárad felénk, ugyanakkor bűnbánat ébred bennünk, mert olykor elszakadunk szeretetétől, megtagadjuk a neki való engedelmességet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár kéréseink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Köszönjük, hogy nekünk adod magadat az élő kenyérben, az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat.
Horváth István Sándor (Ph 88)
