Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés
A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.
Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye, hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
