Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12
Elmélkedés
A mai evangéliumban a farizeusok kérdése szakítja meg azt a sorozatot, amelyben Jézus tanítványait oktatja az ő követéséről és a helyes lelkületről. A farizeusok kérdése a házassággal, illetve a válással kapcsolatos. Kérdésük hűen tükrözi a zsidó szabályokat: a férjnek joga van ahhoz, hogy kezdeményezze a válást. Ehhez ki kell állítani a válólevelet, amellyel elbocsátja feleségét, őt és önmagát szabad állapotúnak nyilvánítva. A korabeli törvénymagyarázók között azonban vita lehetett arról, hogy milyen indokkal történhetett meg a feleség elbocsátása.
A kialakuló beszélgetés szóhasználata elárulja, hogy a farizeusok valójában csak a kiskapukat, a kibúvókat, az engedményeket keresik, Jézus viszont Isten eredeti szándékát keresi a törvények mögött. Jézus ugyanis azt kérdezi tőlük, hogy mi volt a kérdéssel, a házassággal kapcsolatban Mózes parancsa, a farizeusok viszont rögtön a válást lehetővé tevő engedélyről, a felmentésről beszélnek. Jézus azzal az igénnyel lép fel és törvényértelmezésében ez tükröződik, hogy helyreállítsa a teremtő Isten eredeti szándékát a házassággal kapcsolatban.
Ha mindig csak azt keresem, hogy mi a megengedett, aligha fogok Isten törvényei szerint élni. Az okoskodás, az állandó méricskélés aligha visz közelebb annak megértéséhez, hogy Isten parancsai szeretetből születtek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket! Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
Horváth István Sándor (Ph 88)
