Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37
Elmélkedés
Jézust tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszínére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad előre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyítja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a tanítványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Úr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Úr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az emberek kezére adják.” Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust „megölik.” Ezt követően Jézus „feltámad”, illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.
Horváth István Sándor (Ph 88)
