Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Elmélkedés
Istennel való találkozásunk és lelki egyesülésünk legfontosabb eseménye a szentmise és a szentáldozás. Fontos, hogy megértsük a szentmise lényegét: Isten eljön és jelen van. Fontos, hogy mi elmenjünk a templomba, rászánjuk az időnket, áldozatot hozzunk, de lényegesebb, hogy Isten jön el, ő hív meg és ő fogad minket a szentmisén. Fontos, hogy lélekben is jelen legyünk, imádkozzunk és énekeljünk, de a mi cselekedeteinknél is fontosabb Isten cselekvése, Jézus jelenvalóvá válása az átváltoztatott kenyérben és borban. A szentmise nem egyszerűen az utolsó vacsora színpadias előadása, hanem maga az utolsó vacsora, amelyen Jézus nekünk adja önmagát, vele egyesülünk a szentáldozásban.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy az emberek Jézushoz sietnek, hozzá viszik betegeiket. Teszik ezt azért, mert felismerték, hogy Isten jött el hozzájuk Jézus személyében. És ezt a nagyszerű lehetőséget nem akarják kihagyni. Találkozni akarnak Istennel, mert abban bíznak, hogy ez a találkozás változást, megújulást hoz életükbe. És aki odamegy Jézushoz, az részesül az isteni kegyelemben, tanításban vagy akár gyógyulásban.
Ne várd tétlenül a csodát, hanem indulj el oda, ahol Istent biztosan megtalálod! Csoda történik azzal, aki hittel fordul hozzá, bízik segítségében, reménykedik abban, hogy élete fordulathoz érkezett. Engedd, hogy megérintsen és benned éljen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól! Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában! Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra!
Horváth István Sándor (Ph 88)
