Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18
Elmélkedés
Még keresztény emberek között is akadnak, akik azt gondolják, hogy Szent Pál apostol megtérése, amit a mai napon ünneplünk, azt jelenti, hogy egy erkölcstelen, bűnös személy a hit és a szent élet útjára lép. Valójában azonban másról van szó. A mai Törökország területén, Tarzuszban született, onnan költözött Jeruzsálembe, hogy Gamáliel rabbi mellett tanuljon. A farizeusok csoportjához tartozott, tehát zsidó vallását a lehető legbuzgóbban gyakorolta. A keresztény nézetekben olyan tanítást látott, amely veszélyezteti a zsidó vallásosságot, ezért határozta el, hogy az új hit követői ellen fordul. Jézus személye megoszlást keltett a korabeli zsidóság körében, egyesek elfogadták, mások elutasították őt. A keresztények azt állították és hirdették mindenütt, hogy a názáreti ács, Jézus a messiás és az Isten Fia, amit Pál, buzgó farizeusként istenkáromlásnak tartott. A Damaszkusz felé vezető úton történt esemény, a Krisztussal való látomásszerű találkozás új irányba állította életét. Felismerte, hogy nem az ószövetségi törvény tökéletes teljesítése vezeti az embert az üdvösségre, hanem a megváltó Krisztus, aki a kegyelem forrása és a hit ajándékozója. Az életszentség azt jelenti, hogy meghalunk önmagunknak, hogy a feltámadt Krisztus bennünk élhessen és uralkodjon, kegyelmével átalakítsa és megszentelje életünket. Az életszentség tehát az Istennel való egyesülés.
Ennek a felismerésnek a hatására kezdte el Pál hirdetni az evangéliumot, mint az üdvösségre vezető tanítást.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk! Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét! Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
