Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés
Megtalálni a Megváltót
Ma, Urunk megjelenésének ünnepén, vagy ahogyan a magyar hagyomány mondja, Vízkereszt napján, azokra a napkeleti bölcsekre emlékezünk, akik az égen feltűnő új csillagot követve elindultak, hogy megkeressék a betlehemi Gyermeket. Az ő történetüket, az ő viszontagságoktól sem mentes útjuk történetét hallottuk az evangéliumban. Lelkesedésüket Jeruzsálemben rémület fogadja a király és a nép részéről. Mivel az ország fővárosában nem találják meg az újszülött királyt, tovább indulnak, és ekkor újra feltűnik az égen a jel, s elvezeti őket Betlehembe a Gyermekhez. Földre borulva fejezik ki hódolatukat Jézus előtt és átadják ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát, majd visszatérnek hazájukba.
Jézus születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a Megváltót. A pásztorok egy embert, egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A pásztorok, akik a város környékén őrizték a nyájat, egészen rövid utat tettek meg, és szinte biztos, hogy egy óránál kevesebbet kellett keresniük Jézust. A napkeleti bölcsek viszont hosszú útra indulnak, elhagyják hazájukat, és több száz kilométeres, hónapokig tartó, kimerítő utazás után érkeznek meg Betlehembe.
A Jézus születésekor tapasztalt égi jelenségnek egészen különlegesnek kellett lennie, ha hosszú vándorlásra késztette a napkeleti bölcseket. Valószínűleg nem csupán pillanatnyi fényesség lehetett az égbolton, hanem hosszabb ideig látható volt. Korunk csillagászait is érdekli a betlehemi csillag, ők égitestek ritka együttállásával igyekeznek magyarázni az egykori jelenséget. A hívő emberek elsősorban nem a tudományos magyarázattal foglalkoznak, hanem isteni jelnek tekintjük a csillagot, amelynek ragyogása utat mutat Betlehem felé, Isten Fia felé.
A mai napon nem a napkeleti bölcseket vagy a csillagot ünnepeljük, hanem Jézust, aki Isten Fiaként jelent meg az egész világ előtt. Urunk megjelenésének ünnepét sokan második karácsonynak is nevezik. Az őskeresztény korban és a keleti ortodox egyházban Urunk születését és megjelenését egy napon ünnepelték, de a nyugati egyház liturgikus rendjében idővel két önálló ünneppé vált, ahogyan napjainkban is az. Ma tehát újra útnak indulunk lélekben Betlehem felé, és a bölcsekkel együtt követjük az égi jelet, amely elvezet bennünket Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz.
Sokan panaszkodnak, hogy nem érzik Isten jelenlétét a világban. A háborúk és a természeti csapások azt jelzik szerintük, hogy Isten nincs jelen a világban és nem segít a bajbajutott embereken. Hívő emberként egészen másként látjuk mindezt. Isten jelen van a világban, csak sokan nem veszik őt észre. Isten ma is szól az emberekhez, csak sokan nem hallják meg őt. Isten napjainkban is mutat jeleket, csak sokan nem ismerik fel ezeket.
Ha a napkeletről érkező embereket nem tudjuk utánozni abban, hogy aranyat vagy más drága ajándékokat viszünk Istenünknek, legalább utánozzuk őket a bölcsességükben. Ismerjük fel az isteni jeleket és kövessük Isten útmutatásait életünkben! Ez az igazi bölcsesség.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Betlehemi kis Jézus! Nem mondogathatjuk örökké neked, a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőled, hogy jövő karácsonyig aludj és lehetőleg ne zavarj minket évközben! Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe ma felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy benned ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Uram, neked köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neked köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. Taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
