Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,12-19
Elmélkedés
Jézus továbbra is tanítványaihoz szól, felkészíti őket arra az időszakra, amikor ő már nem lesz ebben a világban. A címzettek köre közben kiszélesedik, nem csupán a jelenlévőkre gondol, hanem mindazokra, akik a későbbi évszázadokban követői lesznek. A bántalmazásokat és üldözéseket a krisztusi közösség tagjai minden korban meg fogják tapasztalni. Az okot is pontosan megnevezi: „az én nevemért”, azaz Jézus nevéért, a Jézusban való hitért. Bármilyen indokot nevez meg a világ, a keresztény embert mindig a hitéért üldözik, azért, mert Krisztushoz tartozik és az Egyházának tagja.
Sajnos egyesek annak érdekében, hogy elkerüljék az üldözéseket, inkább nem vallják meg, vagy kifejezetten megtagadják hitüket. Evilági életük számukra fontosabb, mint az örök életük. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek a közösség számára, s ezt a próbát sokan kiállják, hősiesen kitartanak a hitben. Ezen a ponton fordul a mérleg. Az üldözések ártanak ugyan a keresztény közösségnek, de egyben lehetőséget adnak a tanúságtételre, amelynek köszönhetően megerősödik, új tagokkal gyarapodik az Egyház. Mert a hitben való hősies kitartás és önfeláldozás példája elgondolkodtatja a nem hívőket. Az ékesszóló igehirdetésnél nagyobb erő a vértanúk tanúságtétele.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!
Horváth István Sándor (Ph 88)
