Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a
Elmélkedés
Kövessük a szenteket!
November hónap első napján Mindenszentek ünnepét tartja a Katolikus Egyház. Azokat ünnepeljük e napon, akik hitünk szerint eljutottak a mennybe, azaz életük beteljesedett. Egyikük sem úgy született, hogy már szent volt, de szentté alakították magukat.
A legtöbben úgy gondolnak a szentekre, mint rendkívüli emberekre, akik rendkívüli cselekedetekre voltak képesek. Talán van ebben egy kis igazság, hiszen a szentek egyedülálló módon felismerték koruk hiányát, szükségét és választ adtak arra, megoldást találtak. De ha így szemléljük a szenteket, nem tekintjük őket követendő példaképeknek. Életszentségük valójában nem elérhetetlen vagy megvalósíthatatlan számunkra. Voltak rendkívüli tetteik, de talán mégsem ettől váltak szentekké, hanem attól, hogy a hétköznapokban megélték a szeretetet, hűségesek maradtak hivatásukhoz, kitartottak a hitben, az Isten mellett. Az életszentség a hétköznapokban való helytállást jelenti. Ott élni, ahová Isten rendelt minket. Azt végezni, amit állapotunk megkíván attól függően, hogy családban, papként vagy szerzetesként élünk. Az életszentség a munkahelyen, az iskolában és a családban való helytállást jelenti. A szentek élete azt bizonyítja, hogy lehetséges Istennek tetsző módon élni, el lehet jutni a mennyországba.
A szentek életét tanulmányozva észrevehetjük, hogy egészen különböző utakon jártak. Valamennyiük életútja egy közös cél felé vezetett. Mindegyikük más-más tulajdonságokkal rendelkezett, de volt egy közös vonásuk: legfőbb céljuknak a mennybe való eljutást, az üdvösség elnyerését tekintették. Legyen a mi célunk is az üdvösségre való eljutás!
Mindenszentek ünnepének evangéliuma a nyolc boldogságot tárja elénk. E mondások a boldogsághoz vezető utat mutatják meg, amely utak egyúttal a mennybe vezető utak. Boldogságunk, emberi életünk boldogsága akkor teljesedik be, amikor eljutunk a mennybe, ahol Isten vár bennünket, s ahol örökre együtt lehetünk ővele. Vajon miért nem vágyakozik sok ember a mennybe? Miért keresik oly sokan a boldogságot az evilági dolgokban? E kérdésre a választ az emberről, az emberi életről való felfogásban kell keresnünk. Ha valaki kételkedik a teremtő Istenben és kétségbe vonja, hogy az ember az Isten teremtménye, akkor ő aligha fog a mennybe törekedni. Ha elfogadjuk, hogy minden ember Istennek, az ő szeretetének köszönheti életét, akkor az lesz a célunk, hogy örökre együtt legyünk Istennel, aki szeret minket, s hozzá vezessen életünk.
A szenteket tisztelet illeti meg, ami nem egyenlő az imádással, amely egyedül Istennek jár. A szenteket nem „önmagukért” tiszteljük, hanem azért, mert Isten dicsőségét sugározták, jócselekedeteiket Isten csodálatos működésének tulajdonítjuk. De nem jelenti ez azt, hogy passzív eszközök voltak csupán Isten kezében, hanem arról van szó, hogy teljesen átadták magukat Istennek, hogy ő tegyen általuk jót a világban. Életszentségük nem egyenlő Isten teljes és tökéletes szentségével, hanem állandó törekvést jelent, Isten akaratának folyamatos megismerését és teljesítését, helytállást a hétköznapok szolgálatában.
Legyen életünk végső célja az, hogy kövessük a szenteket a mennybe, ahol együtt lehetünk a mi Istenünkkel! Örüljünk és ujjongjunk, mert ő lesz a mi jutalmunk az égben!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! A te kegyelmed valóban csodálatos módon működik a szentekben, de nem írja felül és nem semmisíti meg emberi természetünket. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, de nekik is voltak emberi gyengeségeik. Úgy tekintünk rájuk, hogy egész életük jel és példa számunkra. Jel, hogy mi is törekedjünk az életszentségre és példa, amelyet követhetünk. Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja. Segíts felfedeznünk a szentek világát, hogy a mi életutunk is a földi létből a mennyei dicsőségbe vezessen! Segíts, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!
Horváth István Sándor (Ph 88)
