Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Lk 7,31-35
Elmélkedés
Keresztelő János küldetéséről és annak fogadtatásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, párhuzamba állítja azt saját küldetésével. János küldetése az volt, hogy a Megváltó érkezését előkészítse. Voltak, akik hallgattak rá és bűnbánatot tartva megkeresztelkedtek, de sokan elutasították megtérésre felszólító szavát. Ez utóbbiak azok, akiknek „hiába szólt a furulyaszó”, ők nem akartak „táncolni.” Jézus ugyanilyen fogadtatást kapott, amikor megkezdte működését és tevékenységét a nép körében. Egyesek elfogadták tanítását, mások elutasították. Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt hallgatóinak arról, hogy tanításának hallgatása még nem elegendő. Aki tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítást életre kell váltania. Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét, közvetíti Isten üzenetét az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is. A fogadtatás napjainkban is olyan, mint régen.
Jézus nem a hitigazságok ismeretét kéri számon, hanem azt, hogy tanítása szerint élünk-e. Szavai nem csak a fülünknek szólnak, hanem a szívünknek is. Milyen jó volna, ha megérintene Krisztus igazsága! Milyen jó lenne, ha valóban az ő igaz tanítása irányítaná egész életünket! Hallgassuk lángoló szívvel szavait és kövessük őt bátor szívvel!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te akkor foglaltad el a világ utolsó helyét, amikor megaláztak, mindentől megfosztottak és keresztre feszítettek a Golgotán. Ezzel példát adsz nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban, ahol Isten vendégei leszünk. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Segíts minket, Urunk, hogy eljussunk a mennybe!
Horváth István Sándor (Ph 88)
