Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,33-35
Elmélkedés
Attól kezdve, hogy Jézust elfogják a katonák az Olajfák-hegyén, megkötözik, bántalmazzák, megkorbácsolják, tövissel koronázzák, kényszerítik keresztjének vitelére és keresztre feszítik, minden emberi szenvedés átértékelődik. Mert azóta minden emberi nyomorúságban és szenvedésben benne van az ártatlanul szenvedő Krisztus önként vállalt szenvedése.
Isten Fia, Jézus Krisztus vállalja a szenvedést. Megtestesülésével vállalja az emberi sorsot, mindazt, ami az emberi élet velejárója. Egyetlen dolgot nem vesz magára, a bűnt, mert az Isten szentségével nem összeegyeztethető. Az emberré lett Isten mindent átél, mindent megtapasztal, ami a születés és a halál között történik az emberrel.
Tegnap Jézus kereszthalálára, mint az Atyához való felemelkedésére gondoltunk, ma pedig a fájdalmas Szűzanya napján, az ő édesanyjára, aki végignézte fia szenvedését és halálát. Nem passzív szemlélés volt ez Mária részéről, hanem lelkében ő maga is átérezte mindazt a gyötrelmet, fájdalmat, amit Jézus érzett, egyesült azzal. Szenvedésében is Krisztusra, a Megváltóra mutat. Azt tanítja, hogy Isten nem hagy magunkra a bajban, a testi szenvedésben vagy a lelki gyötrődésben. Isten velünk szenved, bennünk szenved, hogy nekünk feltámadásunk és örök életünk legyen őbenne. Kételkedsz a szenvedés értelmében? Tekints Krisztus keresztjére! Kételkedsz magadban? Tekints a keresztre! Kételkedsz Istenben és az ő szeretetében? Tekints a keresztre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
