Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20
Elmélkedés
A testvéri figyelmeztetés helyes módjáról ad Jézus tanítást a mai evangéliumban. Az egyik alapelv a fokozatosság. A hibát elkövető személyre nem szükséges azonnal a legsúlyosabb büntetést kimérni, hiszen a jószándékú figyelmeztetés hatására megváltoztathatja magatartását. A másik lényeges szempont az iránta tanúsított türelem. Senkitől sem várhatunk azonnali változást, s mielőtt ilyet követelnénk másoktól, gondoljunk arra, hogy nekünk is nehéz a változás.
S bár jól értjük Jézus szavait, amikor a gyakorlatban próbáljuk azt megvalósítani, nehézségekbe ütközünk. Hiába igyekszünk szeretettel figyelmeztetni embertársunkat az általa elkövetett bűnre, ő inkább megsértődik, mintsem belátná hibáját. Az ember ugyanis könnyebben keresi másban a hibát, mint önmagában és sok esetben még a saját bűnéért is másokat akar hibáztatni, felelőssé tenni.
A testvéri figyelmeztetés eszközéről e nehézségek ellenére sem szabad lemondanunk. Tapintatosság, türelem, bizalom és őszinteség szükséges ahhoz, hogy bárkit is a javulás útjára vezessünk, amely sosem lehet külső kényszer eredménye. Ha az illető belső késztetést érez az általunk javasolt és megélt útra, akkor hasznossá vált a testvéri figyelmeztetés. Ha pedig felénk irányul ez a figyelmeztetés, akkor vegyük azt komolyan.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
