Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Mt 14,22-33
Elmélkedés
Kérj bátran!
Jézus vízen járása, amelyet a mai evangéliumban olvasunk, a csodálatos kenyérszaporítás után történt. Az esemény jelentősége abban áll, hogy Jézus az ő istenségét bizonyítja apostolai előtt. Ennek a természeti csodának önmagában nem sok értelme és haszna volna. A betegek meggyógyításakor láthatjuk, hogy a csoda visszaadja valakinek a testi egészséget, ugyanakkor további hatása, hogy hit ébred abban, aki részesül benne, valamint a szemlélőkben is. A kenyérszaporításkor az éhező nép élvezi a csoda hasznát, azt, hogy Jézus jóllakatja őket. Vagy idézhetjük a kánai menyegző csodáját is, a víz borrá változtatását, amikor szintén valami hiányzik az emberek öröméhez és Jézus megadja azt. De mi értelme volna a vízen járásnak önmagában? Ezzel a csodával az lehetett Jézus szándéka, hogy istenségét igazolja.
Ezt támasztja alá az elbeszélés két kulcsmondata: Az egyik, amikor Jézus a rettegő apostolokhoz közeledve így szól: „Én vagyok.” E kijelentés emlékeztet minket arra, amikor a mindenható Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban és a próféta kérdésére így nevezte magát: „Én vagyok az, Aki vagyok” (Kiv 3,14). Jézus tehát osztozik az Isten dicsőségében és ugyanúgy nevezi magát, mint Isten.
A másik kulcsmondat pedig az elbeszélés végén hangzik el a tanítványok szájából: „Te valóban az Isten Fia vagy!” (Mt 14,33). Máté evangélista tehát úgy zárja le a vízen járás történetét, mintha csak egyenesen az lett volna a szándéka a leírással, hogy a jelenlévők szájába adja a hitvallást, amely szerint Jézus Isten. Ha ezt a hitvallást magunkénak valljuk, mi is megtapasztalhatjuk Jézus segítségét, meghallhatjuk bátorító szavát, amikor veszélyben vagyunk vagy éppen „ellenszél” miatt nem tudunk előbbre jutni. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, hogy mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük a mi Urunk közelségét. Félelmeinket az ő közeledése oszlatja el. Isteni hatalmát és nagyságát felismerve bátorság tölt el minket, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is helyt tudjunk állni. Ismerjük fel mindig a lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és nyugtalan, kereső szívünket lecsendesítő Jézust!
A Máté evangélium szerinti leírás sajátossága Péter apostol kérése, amelyet sem Márk, sem János nem jegyez le. Péter különleges dolgot kér, azt, hogy ő is a víz tetején tudjon járni. Vakmerőnek tűnő kérés, de van pozitív oldala. A tanítványi élet azt jelenti, hogy a tanítvány elsajátítja mestere életformáját, életmódját. A tanítvány mindenben utánozza mesterét, olyan akar lenni, mint ő és ugyanazt akarja tenni. Így volt ez Jézus és apostolai esetében is, s ezt bizonyára Péter értette meg a legjobban. Ezért gondolja: Uram, ha te ezt a különleges dolgot meg tudod tenni, akkor én, a te tanítványod a te segítségeddel szintén képes vagyok rá. És ha elcsodálkoztunk Péter furcsa kérésén, akkor még jobban meglepődünk Jézus válaszán. „Jöjj!” – mondja Péternek, pedig tisztában van vele, hogy apostolának nincsenek isteni képességei.
Merjünk bátran, nagy dolgokat kérni Istentől! Természetesen legyünk szerények Istennel szemben, és ne ostromoljuk szüntelenül lehetetlen kérésekkel, de azért néha egy-egy bátor kéréssel kifejezhetjük buzgóságunkat és bizalmunkat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja!
Horváth István Sándor (Ph 88)
