Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mt 12,1-8
Elmélkedés
A farizeusok a szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust a mai evangélium szerint. Az ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás váltja ki. Máté evangélista arra törekszik írásában, hogy a vádaskodás alapjának hamisságát igazolja. Nem Jézus, hanem a tanítványai szedik le a kalászokat, bár magatartásuk részben jogosan kérhető számon Mesterüktől. Ennél azonban fontosabb, hogy Jézus nem az eredeti mózesi törvény ellen van, hanem csak azon szabály érvényét kérdőjelezi meg, amelyekkel a farizeusok kiegészítették a törvényt.
A farizeusok vélekedését annak ismeretében érthetjük meg, hogy az ószövetségi gondolkodás szerint egyedül a törvény üdvözítheti az embert. Ezt a törvényt maga Isten adta Mózes által, ezért annak tekintélyét senki nem kérdőjelezheti meg. Ez a törvény jelöli ki az ember számára azt az utat, mégpedig az egyedüli utat, amelyen eljuthat Istenhez. A törvény megtartásánál tehát nem létezhet fontosabb az ember számára. És ha a törvény ennyire fontos az ember üdvössége szempontjából, akkor azt minden erővel védeni kell – szól a farizeusok vélekedése.
Jézus sérelmezi, hogy olyanok kérik rajta számon a parancsok megtartását, akik a törvény igazi lényegét, az irgalmasságot semmibe veszik. A gyógyításokkal Jézus éppen ezt a törvény szerinti irgalmasságot gyakorolja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.
Horváth István Sándor (Ph 88)
